Kultúrtörténeti évfordulók November 24-én
1632: Megszületett Baruch Spinoza holland filozófus. A felvilágosodás korának racionalista filozófusa, de a panteizmus képviselőjeként is ismerhetjük. Ismeretelméletének alapgondolata a lét és a gondolkodás egysége. Tanításának lényege az, hogy teljesen azonos értelemben állítja a dolgokról, hogy vannak. A filozófia mellett foglalkozott államelmélettel, matematikával és fizikával is.
1713: Megszületett Laurence Sterne angol író, lelkész. Első írásai főleg levelek és prédikációk voltak, de írt politikai szatÍrát is. Ő alkotta meg a bonyolult ember alakját, Szerb Antal megjegyezte írásainak szereplőiről, hogy "tulajdonképp nincsenek is emberei: önmagáról ír, önmagát tükrözi még a mellékalakokban is". Legjelentősebb műve a Tristan Shandy úr élete és gondolatai. amely tulajdonképpen egy "szeszélyes önéletrajz", Ezzel a művével kortársaira és a későbbi korok irodalmára egyaránt hatással volt..
1859: Megjelenik Charles Darwin A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című műve. Művében az evolúciót mutatta be, amelyben megállapításai ellentmondtak a teremtés történetét szó szerint értelmező nézeteknek. Nézeteivel nagy hatást gyakorolt az emberiség egész múltjával kapcsolatos felfogásra. Az ember és az állati fajok eredetére adott magyarázata mellett az általános fejlődéseszméről is hatásosan értekezett. Legfőbb felvetése az volt, hogy minden fajból a túlélőknél nagyobb számú egyedek születnek, ami kiváltja a túlélésért vívott kemény harcot, amelyből csak az erősebbek vagy az alkalmazkodóbban kerülnek ki győztesen. Darwin szembekerült az egyházzal, mivel elvetette az ember Isten által való teremtésének bibliai mítoszát. A témában tájékozatlan oxfordi püspök egyből megtámadta Darwint, akit a természettudós Thomas Huxley védett meg és bebizonyította a püspök tudatlanságát. Huxley a természetes kiválasztódás tételét védelmezte, amelynek a társadalomra kiterjesztett kártékony változata lett a szociáldarwinizmus, amely a szabadverseny eredményeként létrejövő kiválasztódást természeti törvénynek tekintette.
1864: Megszületett Henri de Toulouse-Lautrec francia festőművész, grafikus, a posztimpresszionizmus mestere. Munkásságát nem lehet skatulyába szorítani. Különféle forrásokból merített inspirációt, a barokk mestere, a japán művészek és a gótikus művészet egyaránt hatott rá. Nem szakított a naturalista témákkal, de következetesen alkalmazta az ironikus látásmódjához oly közel álló szintetikus formát. Rajzai közel állnak a karikatúrához, ennek ellenére szatirikus kommentárjai tele vannak szimpátiával. Művei olyan későbbi művészeket inspiráltak, mint Rodin, Munch és Picasso
1902: Megszületett Latabár Kálmán Kossuth-díjas színművész, Érdemes és Kiváló művész, a Latabár színészdinasztia tagja. Egyéni humorú, dinamikus, kitűnő tánctudású komikus volt. Igényesebb feladataiban felhagyott a külsődleges ábrázolásal, így találó jellemrajzot adott. Groteszk ötletei, rögtönzései, karikírozó készsége féktelen komédiázókedvvel párosult. Színházban és filmen egyaránt sikeres alakítások fűződnek nevéhez.
1909: Megszületett Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, pedagógus, hálózatkutató. A csoportok belső viszonyait, az egyének csoportban elfoglalt helyét, az egyén szerepét kutatták szociometriai vizsgálatai, E témakörben egyik legjelentősebb munkája A közösségek rejtett hálózata. Foglalkozott fejlődéslélektannal is, V. Binét Ágnessel közösen írták meg a több kiadást megélt Gyermeklélektant és az Ablak-Zsiráfot.
1932: Megszületett Jókai Anna a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-és egyszeres József Attila-díjas író-és költőnő. Tanári végzettséget szerzett, műveiben is gyakran jelennek meg tanárok, illetve a tanári hivatás. Műveiben megjelennek továbbá az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás és a keresztény értékek.
