Kultúrtörténeti évfordulók Február 3-án
1757: Megszületett Kitaibel Pál botanikus, kémikus. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit, mintegy 275 leírás köszönhető neki. A növények mellett leírta az ország közeteit és ásványvizeit. A tellúr egyik felfedezőjének is tartják. A korszak természettudományának szinte minden ágában dolgozott Sokat tett egy magyar természettudományos társaság megalapításáért.
1809: Megszületett Felix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző, karmester, zongora-és orgonaművész. Zenei stílusa már a szülői házban kialakult, itt szívta magába a barokk zene iránti szeretetet. Már fiatalon érett zenei kompozíciókkal jelentkezett a legváltozatosabb zenei műfajokban. Sokan a német zenei romantika megalapozójának tartják. Halála után majdnem feledésbe merült, reneszánsza születésének 150. évfordulóján kezdődött el.
1870: Megszületett Hegedűs Gyula színész. Színészi játéka a Vígszínház stílusának meghatározója volt. Természetes, tiszta beszéde, egyszerű, életszerű játéka minden szerepkörben jól érvényesült, operettben is megállta helyét. Szerepeit gondos aprólékossággal, a figurát hitelesítő realista vonásokkal építette fel. Legjobb alakításait Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta. A Vígszínház igazgatósága 1971-ben Varsányi Irén-és Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt alapított, melyet felváltva adnak a színház egy-egy színésznőjének vagy színészének titkos szavazás alapján. Budapest XIII. kerületében utca viseli a nevét nem messze a Vígszínháztól.
1881: Megszületett Galamb József mérnök. 1904-től kezdve élt az USA-ban, ahol a Ford Motor Company tervezőjeként dolgozott. Nevéhez fűződik a Ford T-modell tervezése, amelyből a gyár mintegy 15 millió darabot adott el. Ő tervezte a Fordson traktort is. Az első világháború alatt hadigépek szerkesztésével foglalkozott (tengeralattjáró-kereső, harckocsi, repülőgépmotorok, sebesültszállító autók). Részt vett a V-8 modell kialakításában. A Ford napjainkban is használt márkafeliratát is ő rajzolta meg. Nevét napjainkban szakképző iskola viseli Makón.
1890: Megszületett Kner Imre tipográfus, nyomdász, könyvművész, Kner Izidor fia, a magyar könyvkiadás és nyomdászat kimagaslóan magas egyénisége. Édesapja műhelyében tanulta ki a nyomdászatot, majd 1904-1905-ben Lipcsében könyvművészeti és tipográfiai szakiskolát végzett. Ilyen képzettséggel vette át atyjától 1907-ben a gyomai nyomda technikai és művészi vezetését, majd 1916-ban a könyvkiadást is. Modern fiatal írók műveit adta ki. Megjelentette többek között Thomas Mann Halál Velencében, Kosztolányi Dezső Tinta című művét. Ezek a könyvek modern grafikusművészek illusztrációival és könyvdíszeivel jelentek meg. Munkásságáról bővebben lehet olvasni a Horthy-korszak kultúrája III. rész. Könyvkultúra című írásban (https://konyvtori.webnode.hu/muvelodestorteneti-irasok/kultura-a-horthy-korszakban-iii-resz/)
1930: Megszületett Csoóri Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-és József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus. Nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója, líra, szociográfia, esszé, széppróza, filmforgatókönyv műfajában alkotott. Petőfi és a publicisztikus közéleti líra bűvkörében indult, melyekben a Rákosi-korszakot bírálta. Később Juhász Ferenc által képviselt látomásos-szimbolikus-mítoszi jellegű stílusából merítve saját, tárgyiasan látomásos hangot alakított ki. Uralkodó képeivel metafizikai sugárzásra törekszik. Szemléletmódja elégikus, versbeszédére a képgazdaság és az asszociatív jelleg ellenére egyfajta új egyszerűség jellemző. Esszéit a tájékozódás igénye, az indulati telítettség, az odaadás és elítélés képessége és kényszere, a belőlük következő drámaiasság jellemzi.
1947: Megszületett Paul Auster amerikai író. Az identitáskeresés és az élet értelmének kutatása jellemzi műveit. Számos művében a véletlen történések állnak középpontban és intenzíven foglalkozik az emberek egymáshoz és a környezetükhöz való viszonyával. Témái között megtaláljuk az aszketizmust, egy közelgő katasztrófa érzését, a beszéd és megértés készségének elvesztését, az apa hiányát, a hétköznapi életet, a kudarcot, a sikertelenséget, az intertextualitást. Történeteinek főszereplője vagy elbeszélője legtöbbször egy megszállott író.
