Kultúrtörténeti évfordulók Április 26-án

1711: Megszületett David Hume skót empirista filozófus, történész, közgazdász, a skót felvilágosodás egyik legfontosabb alakja. Alapvető céljának az empirikus vizsgálati módszer bevezetését tartotta, Nála az absztrakció elutasítása szükségképpen szüli a valóság nem ismerhetőségét valló, agnosztikus tanítást. A róla elnevezett Hume-elv napjainkra matematikai fogalommá vált.

1798: Megszületett Eugéne Delacroix francia festő, a romantikus festészet egyik legnagyobb alakja. A romantikus stílusú képei mellett találhatóak olyan művek is, amelyek már az impresszionista és az expresszionista festészet irányába mutatnak. Legjelentősebb munkái a francia forradalom ihlette A szabadság vezeti a népet és az állati rettegést és kiszolgáltatottságot bemutató A villámtól megriadt ló.

1889: Megszületett Ludwig Wittgenstein osztrák filozófus, a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, jelentősen hozzájárult a logika, a matematikafilozófia és a nyelvfilozófia fejlődéséhez. A neopozitivizmus irányzatának egyik legjelentősebb képviselője volt, legismertebb gondolatát az 1922-es Logikai-filozófiai értekezésekben tett közzé, amely szerint  „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”.

1945: Megszületett Szörényi Levente Kossuth-és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes, szövegíró. A Mediterrán, a Balassa, a Bajtala, az Illés, a KITT-egylet és a Fonográf zenekarok egykori tagja. Több tucat sikeralbum és színpadi darab szerzője, előadója. Jelentős szerepet vállalt a magyar beat zene megteremtésében, A színpadi művek mellett számos rockoperát szerzett, melyek közül kiemelkedik a Bródy Jánossal közösen készített 1983-ban bemutatott István a király. 

1951: Megszületett Kukorelly Endre József Attila-díjas író, költő, kritikus, országgyűlési képviselő. Alkotásainak nagy része önéletrajzi ihletésű, sokszor mindennapi élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva nevetteti meg és gondolkodtatja el az olvasót. Mondataiban jelentős szerepet kapnak a beszélt nyelvi elemek, jellemző rájuk a hétköznapiság, a spontaneitás, a dísztelenség, a tömörség és a töredezettség. Alkotásainak hangneme sokszor ironikus, olykor kiábrándult.