Edith Eva Eger: A döntés. Open Books, 2025.
„A munka valóban szabaddá tett. Azért éltem túl, hogy elvégezhessem a munkámat. Nem azt a munkát, amelyet a nácik szántak nekem – az önmegtagadás és az éhezés, a végső kimerülés és a leigázottság kemény munkáját. Hanem a belső munkát. Hogy megtanuljak túlélni és virágozni, hogy megtanuljak megbocsátani magamnak, és megtanuljak másoknak is segíteni abban, hogy ezt tehessék. És amikor elvégzem ezt a munkát, akkor nem vagyok többé a túsza vagy a foglya semminek. Akkor szabad vagyok.”
A holokausztot feldolgozó visszaemlékezések, ismeretterjesztő feldolgozások és regények vélhetően több szobányi könyvespolcot megtöltenének, ha megpróbálnánk őket összegyűjteni. Ezek között különleges helyet foglal el a magyar származású Edith Eva Eger A döntés című munkája, amelyet egyaránt besorolhatunk a történelem, a memoár és a pszichológia szekcióba is, hisz a visszaemlékezés mellett azt mutatja meg, hogyan dolgozta fel a haláltáborban elszenvedett lelki szenvedést az szerző.
Philipp Zimbardo előszavát követően Edith egy esettel kezdi az elbeszélését, amelynek egy katona áll a középpontjában, majd a gyerekkora, családja és származása kerül terítékre. Egyaránt szól az őt körülvevő emberekről és a vele történt események mellett kitűnő korrajzot is ad. Kiderül, hogy a lánytestvéreivel együtt mind valamilyen művészetet űztek, ő balettozott. Ennek köszönhetően, amikor Kassa egy időre visszakerült Magyarországhoz, akkor ő táncolhatott Horthy Miklós előtt. Beszámol arról is, hogyan élték meg a kassai bombatámadást, majd ezután következik a kötet legmegrázóbb része. Részletesen bemutatja, hogyan vitték el a családját, átélhetjük a tehervonaton való utazást, majd azt, ahogyan elválasztják Auschwitzben a szüleitől, hogyan imponált Mengelének a tánca, és testvérével, Magdával együtt milyen szenvedéseken mentek keresztül, miközben próbálták elnyomni azt az érzést, hogy ők voltaképpen egy koncentrációs tábor foglyai. Tanúi lehetünk az utolsó pillanatban érkező amerikai felszabadításnak, majd a nagyon lassú fizikai gyógyulásnak és a hazatérésnek, majd a férjével való házasságkötésnek és az újabb menekülésnek, ezúttal a kommunisták elől. Nehezen döntik el, hogy Izraelbe vagy Amerikába mennek, az utóbbi mellett döntenek és beszámol arról is, milyen nehezen illeszkedtek be és közben szőrmentén megemlíti az 1956-os magyar forradalmat is.
Elkezd egyetemre járni, pszichológus lesz belőle és Viktor Frankl könyve, a …mégis mondj igent az életre adja meg számára a lökést, hogy lelki szinten elkezdje a múlttal való szembenézést. Innentől kezdve a pácienseknek nyújtott segítségeken keresztül láthatjuk hogyan gyógyul ú is, és végül veszi a bátorságot és felkeresi Hitler volt főhadiszállását és visszatér az egykori lágere helyszínére.
Elbeszélését az élményszerű, közvetlen leírás teszi feledhetetlenné és az, hogy voltaképpen beleláthatunk az írónő lelkébe, ahogyan ő is megküzd a démonjaival és példát mutat nekünk, hogy mi is hogyan viszonyuljunk életünk egy-egy rosszabbul sikerült fejezetéhez.
Igazi utazást élhetünk tehát át Edith Eva Eger kalauzolásával a történelem egy sötét fejezetét végigpásztázva és azt, ahogyan ő maga feldolgozza a lelkében az Auschwitzban átélt szörnyűségeket. Elolvasása után azt fogjuk gondolni, hogy ez a legjobb és legbensőségesebb feldolgozás, amit valaha olvastunk a témában!
A könyv a 2026. júniusi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő értékelését a következő linken találjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/edith_eva_eger_a_dontes_brigi
Sásdi Tamás
