Péter Katalin: A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet. Helikon Kiadó, 1985.
„Kora társadalmi normáit tökéletesen mellőzve teremtett maga körül borzalmas, rémisztő világot. Mert az utókor sokat ferdített ugyan, de a történelmi mendemonda igaz: valóban halálba kínzott vagy kínoztatott sok asszonyt és leányt.”
Történelmünk tele van rejtélyes és rendkívül érdekes személyiségekkel, az egyik leghírhedtebb közülük Báthory Erzsébet, akiről számos regény, ismeretterjesztő könyv és film készült már. Alakja kihagyhatatlan a három részre szakadt ország történetéből és marxista történetírásunk egyik legutolsó kiváló sorozatából, a Helikon Kiadó által útjára indított Labirintusból sem maradhatott ki, a témát pedig a magyar kora újkor egyik legnagyobb szakértője, Péter Katalin dolgozta fel.
A szerző a bevezető után magát a főszereplőt mutatja be és alakját egy festmény alapján vázolja fel és megismerhetjük magát az embert és szűkebb családját, majd tömören és nagyon részletesen a Báthory család ágaira tér ki. Külön érdekesség, hogy bemutatja a somlyói és az ecsedi ágat, gondolva arra az olvasóra, aki ismerkedik eme nemes família tagjaival. Szól Báthory István lengyel királyságáról és a rossz hírűek erdélyi fejedelemségéről is. Külön megismerhetjük Báthory Erzsébet férjét, Nádasdy Ferencet, ezután tér rá arra, ami leginkább foglalkoztatja a téma iránt érdeklődőket. Bemutatja elég részletesen a nyomozást és három korabeli perirat szó szerinti közlése alapján azt a borzalmat, amelyet vélhetően valóban elkövetett Báthory Erzsébet, nevezetesen brutálisan megkínzott nagyon sok leányt. A három perirat a korabeli nyelvezet miatt nem egy könnyed olvasmány, és rendkívül brutális, így ehhez a részhez tényleg erős gyomorral kell rendelkeznie az olvasónak. Az esetek ismertetése után a szerző eloszlatja a kételyeket arról a közkeletű tévhitről, hogy Báthory Erzsébet szűzlányok vérében fürdött, hogy megőrizze fiatalos, szép alakját, bár azt már tudjuk a kötet elején található elemzésből, hogy főhősünk nemigen volt a korabeli szépségek közé sorolható. Egyben bemutatja az ellene folytatott koncepciós pert és a végére a szerző azt is megállapítja, hogy a brutális gyilkosságok a rossz házaséletre vezethetőek vissza. A kötet zárásaképpen pedig a szerző nagyon szépen megfogalmazza, miért is kellett újra elővenni a csejtei várúrnő személyét:
„Azért kellett tetteit újra végiggondolni, mert az ügy olyan, mint egy röntgenfelvétel. A csontokra meztelenítve mutatja meg az emberek tudatába is beépült hatalom kegyetlen erejét.”
A kötetet a szerző rendkívül érdekfeszítően írta meg, szinte egyből felkelti az olvasó számára az érdeklődést. Nagyon sokat idéz a forrásokból, amellyel még inkább közelebb hozza hozzánk a korszakot. Báthory Erzsébet karakterének felvázolása mellett kiváló korrajzot kapunk a három részre szakadt ország osztrák uralom alatt álló részéről is. A szöveget minőségi papírra nyomott képek egészítik ki, amellyel mi is megismerhetjük kép alapján a kötetben szereplő személyeket. A sorozat többi részéhez hasonlóan a kötet terjedelme rendkívül rövid, ennek köszönhetően az érdekfeszítő 110 oldalt akár egy hosszú vonatút alkalmával is fel tudjuk dolgozni. A Báthory Erzsébet személye és a három részre szakadt Magyarország története iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány!
Sásdi Tamás
