Bevezetés a történettudományba és a történelemkutatás módszereibe. (szerk.: Kerepeszki Róbert és Schrek Katalin) Kronosz Kiadó, 2023.
„A történelmi események, jelenségek gyakran többféleképpen is értelmezhetők, a történész egyik feladata pedig éppen az, hogy ezeket végiggondolja. Úgy is mondhatjuk, hogy a történettudományi munka szerzője „mélyfúrást” végez azzal, hogy az egyszerű eseménytörténeti elbeszélést vagy leírást csak kiindulópontnak tekinti.”
Hiánypótló munkával állunk szemben, hiszen – tudomásom szerint – a magyar egyetemi képzésben nem volt olyan tankönyv az elsőéves történelem szakos hallgatók számára, ami igazi bevezetést nyújtott volna tanulmányaikba. A Bertényi Iván által szerkesztett A történelem segédtudományai című kötet csak a címben jelzett tudományterületekbe adott némi ismertetőt. A Debreceni Egyetem tanárai pótolták ezt a hiányosságot és egy olyan könyv született, amely az alapozás mellett a képzés gyakorlati feladataihoz is kiváló mankót nyújt.
A kötet négy nagy fejezetre osztható, az előszót követően a történettudományt ismerhetjük meg. A szerzők próbálják definiálni mi is a történelem, de kézzel foghatóan nem tudják leírni. A historiográfia segítségével bemutatják, hogyan alakult ki az évszázadok folyamán a történelmi művek témája, majd bepillantást nyerünk a történészi munkába és abba, hogyan kell gondolkodnia annak, aki ezzel a tudományággal szeretne foglalkozni és milyen formátumban és módszerrel dolgozzák fel az adott témákat. Képet kapunk a tudományt segítő intézmények, a könyvtárak, levéltárak és múzeumok működéséről, majd a fejezet a diszciplína jelenkori kihívásaival zárul, ahol előkerül az emlékezetpolitika és a fake news fogalma, de a tudomány és az iskolai történelemoktatás kapcsolata is.
A második egységben a forrásismeret rejtelmeibe avatják be az olvasót. Először csoportosítják az elsődleges és másodlagos forrásokat, majd megismertetik a forráskritika fogalmát és végigveszik a különböző típusokat. Az olvasó ezáltal betekintést nyer a sajtóforrások, az oral history interjúk, az egodokumentumok, a statisztikai-, levéltári- vizuális- és audiovizuális források, a térképek, feliratok, tárgyi források jellemzőibe és felhasználásuk módszertanába.
Az utolsó két fejezetben gyakorlatiasabb vizekre terelnek bennünket és a szemináriumi és a diplomamunka elkészítéséhez nyújtanak módszertani tanácsokat. Először a kutatás rejtelmeibe vezetnek minket, kezdve a jó téma megtalálásával, majd a kutatás megtervezésével. Külön kiemelendő, hogy az eddig elméleti szinten tárgyalt levéltári munka gyakorlati rejtelmeibe is beavatnak minket, majd az internetes információkeresés kerül terítékre a nagyobb adatbázisokkal együtt. A fejezet végén pedig az az adatok biztonságos elmentésére és tárolására hívják fel a figyelmet.
A záró fejezetben magával a szakdolgozat vagy disszertáció, esetleg tanulmány elkészítésével foglalkoznak, és hangsúlyozzák, hogy magát az írást is tanulni kell. Az írásra való felkészülés mellett itt megtanulhatja az olvasó, hogyan kell a bibliográfiát és a tartalomjegyzéket elkészíteni, majd magát a szöveget megalkotni a bevezetéssel, az összegzéssel és a címadással együtt, külön kitér a historiográfiai és a módszertani fejezetre, végül a láb-és végjegyzetek helyes használatára. Kiemelten hangsúlyozza azt is, hogyan lehet elkerülni a plágium és egyéb tudományetikai vétségek elkerülését.
A tankönyvet több szerző írta, ez az egyes fejezeteknél abszolút nem érződik. A legtöbb egyetemi tankönyvhöz képest a nyelvezete olvasmányos, könnyen követhető, a célközönség mellett bátran olvashatja a tudomány iránt érdeklődő laikus is. A törzsszöveget különböző ábrák és összefoglaló szövegdobozok teszik még könnyebben érthetővé és a gyakorlati útmutatásokat különböző tippek egészítik ki. A fejezetek végén ellenőrző kérdések és irodalomjegyzék található, ami által az érdeklődő utána olvashat bővebben az előzőekben kifejtett témáknak.
Monumentális munka, amely valóban nem hiányozhat azok polcáról, akik a történelmet, mint tudományt szeretnék megismerni. Jómagam szívesen tanultam volna ebből a könyvből történelmi stúdiumaim során.
Sásdi Tamás
