Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország. Magvető Kiadó, 1977. 

„Lesüllyedt népet csak úgy lehet felemelni, ha önmaga tiszteletére megtanítják.”

Napóleon személye igen kedvelt a történetírásban, egy nagyon kevés magyar vonatkozás is kapcsolható hozzá a győri csata révén. A marxista történetírásunk fénykorában Kosáry Domokos ezt az epizódot ismertette a Magvető Kiadó közművelődési sorozatában, a Gyorsuló időben.

A szerző rögtön a közepébe vágva dolgozza fel a témát, egy kisebb kitekintést ad a Martinovics-mozgalom leverését követő időszakra. Megállapítható, hogy a magyar nemesség szerette volna, hogy megszabaduljon az osztrák rabságtól, de természetesen voltak feltételeik. Ezt vizsgálta meg Napóleon több munkatársa és jelentette a hatalma csúcsán álló császárnak. Ebből kitűnt, hogy a politikát képviselő felső réteg a kiváltságait félti leginkább egy lehetséges rendszerváltásnál. A szerző bemutatja azt is, ahogyan akadtak olyanok, akik támogatták Napóleon hódító törekvéseit, aki Magyarország felszabadításával kívánta gyengíteni a Habsburg Birodalmat. Részletesen bemutatja Berzeviczy Gergely emlékiratát és Batsányi János szerepét Napóleon proklamációjának terjesztésében. Külön érdekesség és egyben megdöbbentő a Batsányit a bécsi udvarnál feldobó Kazinczy Ferenc személye, bennem legalábbis egy világ dőlt össze a sorok olvasásakor. Az irodalomtörténet által haladónak beállított, a nyelvújítás élharcosa valójában a Martinovics mozgalom leverése után a maradiak táborába ment át.  Ezek után nem meglepő, hogy a francia sereg betörésekor az inszurrekciót végrehajtó nemesek a Habsburgok oldalára állva ütköznek meg Győrnél a haza védelmében. Egyben rendkívül találó a szerző megállapítása ezzel kapcsolatban:

„ A hídra tehát nem azért nem lépett, mert gyengének tartotta, hanem, nem akart a túlsó partra jutni.”

Maga a vékonyka kötet nem egy könnyed nyári olvasmány. A szerző stílusa a hardcore történelmi szakkönyvek szövegvilágát juttatja eszünkbe, emellett nagyon sokat idéz a forrásokból is. A törzsszöveg 161 oldalnyi, a maradék 72 a hivatkozott irodalmat és egyéb kiegészítéseket tartalmaz.

A rendkívül nehéz szövegbe könnyen bele lehet veszni, mégis érdemes ezt a kötetet elolvasni a napóleoni háborúk és Magyarország 19. századi története iránt érdeklődőknek, már csak Kazinczy Ferenc eddig szokatlan szerepben való feltűntetése miatt is!

Sásdi Tamás