Köves József - Murányi Gábor: Könyvhetek krónikája. Az Ünnepi Könyvhét 75 éve. MKKE - Vince Kiadó, 2004.

„A gazdag és változatos program, az „ötletes harsányság” s nem utolsósorban a jó és sokoldalú könyvheti kínálat hatására sok olyan ember is találkozott a könyvvel, az irodalommal, aki egyébként nem tartozott a rendszeresen olvasók táborába.”

Könyvmolyként mindig epekedve várjuk a júniust, hisz tudjuk, hogy akkor a Vörösmarty téren pár napig mienk a pálya. A hamarosan száz évessé váló rendezvény történetéről két kötet is készült, az első az ötvenedik évfordulóra, míg a második huszonöt évvel később. Utóbbit ketten jegyezték, Köves József az 50 esztendő című kiadványban megjelent írását dolgozta át, míg az újságíró Murányi Gábor az 1979 és 2004 közötti eseményeket örökítette meg.

Maga a kötet három részre tagolódik, az első kettő a történeti leírás. Ebben a szerzők felvázolják a Könyvhét fejlődésével együtt a könyvszakma korabeli helyzetét is, és érintőlegesen említik a politikatörténet eseményeit is. Természetesen nem hiányozhat az a bizonyos közgyűlés, ahol Supka Géza felveti a rendezvény gondolatát, majd eljutunk az első lebonyolításáig. Köves József rávilágít, hogy akkoriban is drágának számított a könyv, amit megpróbáltak ezzel az eseménnyel népszerűsíteni. Átérezhetjük, hogy kezdetben jobban Budapesten tudják vele megfogni az embereket, a vidéki érdeklődés elenyésző. A szerző azt is érzékelteti, hogy milyen hatással volt a könyvnapokra a nagy gazdasági világválság, a zsidótörvények és a második világháború. Láthatjuk, hogy a Rákosi-korszakban válik igazi könyvünneppé a rendezvény, amikor már könyvhétnek nevezik, és csak egyszer marad el, 1957-ben. Folyamatosan ismerteti, melyek voltak az egyes évek slágerkönyvei és mennyi könyv jelent meg az adott alkalomra. Murányi Gábor kiemeli, hogy számtalanszor volt politikus vendég, de például Kádár János egyiket se tisztelte meg jelenlétével, holott az életrajza 1982-ben a könyvheti kiadványok között szerepelt és hozzá fűződik a legrosszabban fogyó könyv is. Az ő részéből megtudhatjuk, hogyan válik központi helyszínné a Vörösmarty tér és átkalauzol minket a rendszerváltáson, ahol szó esik a szakma privatizációjáról és a Bokros-csomag hatásáról is. Sajnálatosan előkerül itt is a könyvek ára, emellett azt a csalafintaságot is leírja, hogy direkt a hó elejére tették a Könyvhetet, hogy a frissen fizetést kapó emberek tudjanak azért könyvet venni maguknak. A leírás a jubileumra készülő eseménnyel zárul, ami ekkor már kinőtte a Vörösmarty teret, és a 75. Ünnepi Könyvhetet már a Szent István téren rendezik meg.

A két szerző könnyen követhetően mutatja be az esemény történetét, sokszor idéznek a korabeli sajtóból és a megnyitó beszédekből is. Írásaikat egy kisebb, igényesebb papírra nyomott képmelléklet, a függelékben Supka Géza írásos előterjesztése és a könyvheti könyvek jegyzéke 1979 és 2003 között, valamint az 1945 utáni helyszínek és az eseményeket megnyitó szónokok listája következik, végül az utószóban Zentai Péter László egy gyönyörű gondolattal búcsúzik az olvasótól:

„Könyvheti megnyitóként, az ünnepi könyvhéttel egyidős, idén 75 éves Kányádi Sándor azt mondta, hogy a könyvhét a magyar történelem legtisztább, szent ünnepe. Kedves Olvasók, abban a reményben nyújtjuk át Önöknek a 75 éves ünnepi könyvhét krónikáját, hogy Kányádi Sándor szavaihoz méltóan örökítettük meg egy páratlan könyvünnep páratlan történetét.”

Sásdi Tamás