A vidék szovjetizálása (szerk.: Csikós Gábor - Ö. Kovács József - Horváth Gergely Krisztián). Jaffa Kiadó, 2023.
„A parasztságot, amely önállóságot, saját kultúrát és értékrendet képviselt, húsz év alatt sikerült szinte teljesen felszámolni.”
Különös kötettel van dolgunk. A szocialista időszakról általában 1956, vagy a nagyobb vezetők élete, esetleg az ügynökkérdés vagy a művelődés jutott eddig eszünkbe, ha olvasnivalóról volt szó. Azt a folyamatot, amelyben a téeszek kialakulását és a parasztok háború utáni helyzetét vizsgálta, ismeretterjesztő szakirodalom még nem nagyon dolgozta fel. Ez a hibrid műfajú kötet hivatott rá, hogy megismertesse az olvasóval az 1945 utáni magyar történelem egyik legrondább fejezetét. A hibrid műfajt abban értem, hogy a kötetben keveredik a gazdaság-és a társadalomtörténet a szociológiával, emellett a politikatörténetre felhúzva mutatják be a parasztság, mint önálló társadalmi osztály megsemmisítését. Jómagam kevésbé kedvelem a gazdaság-és társadalomtörténetet, mégis érdeklődve fogtam a kezembe ezt a kötetet.
A módszertani bevezető után a második világháború végén találjuk magunkat és a koalíciós időszak eseményeiről olvashatunk egy kisebb összegzést, majd a földosztás következik, amely a parasztokat hosszú idő után önálló földhöz juttatta. Ezt a jelenséget a szerzők először összességében mutatják be, majd kitérnek a források alapján a Jászságban, Keszthelyen és Veszprém megyében lezajlott eseményekre. A földosztás után megismerjük hogyan szerezte meg a kommunista párt a teljes hatalmat és ezután kitér a mezőgazdaság kollektivizálásának első kísérletére. Láthatjuk hogyan élte ezt meg a parasztság, és megismerjük a korszakban orosz mintára felbukkanó kulák fogalmat, amelynek ismertetik a korszakban felbukkanó többrétegű jelentését is:
„A törvény betűje szerint az volt „kulák” kategóriába számolható, akinek földbirtoka a 25 kataszteri holdat (14,25 hektárt) meghaladta. Ám mivel a kuláklisták titkosak és bármikor módosíthatók voltak, lényegében nem volt kontroll afelett, ki kapta meg ezt a címkét. A fogalom képlékenységét – és a szovjet terminológia gyors adaptálását – mutatja, hogy 1949-ben már gazdasági és politikai kulákról (például volt csendőr) beszéltek, 1951-ben pedig megjelent a földkulák, az ipari kulák és a kupec kulák kategóriája, sőt a kulákmentalitás és a kulákbérencség is. Ez utóbbi hasonlít a nyilas sajtóban gyakran előforduló zsidóbérenc terminusra. Lényegében a kulák egy nem kívánatos alternatíva kategóriáját jelölte.”
A kényszerkollektivizálás első hullámát itt is megismerhetjük lokális szinten is, a Jászságban, Homokhátságon és Zala megyében. Miközben intermezzóként olvashatunk az 1956-os forradalomról és annak vidékre gyakorolt hatásairól, máris a Kádár-korszak elején találjuk magunkat, ahol elindul a téeszszervezés második hulláma, immár kegyetlenebb módszerekkel Láthatjuk, hogy voltak, akik ellenálltak a kollektivizálásnak és végigkövethetjük hogyan reagált erre a hatalom, majd tanúi leszünk, hogy voltaképpen az önállóan gazdálkodó paraszt eltűnik a föld színéről. A kötet utolsó harmadában a rossz településfejlesztési politikáról és annak következményeiről, a faluból városba való menekülésről olvashatunk és a végén megismerhetjük milyen deiváns hatásai voltak a vidéken élők körében ennek a politikának.
A kötet szövege nem egy könnyed nyári olvasmány, mégis dicsérendő a témaválasztás, hisz a közelmúlt e sötét szeletét még senki sem mutatta be ismeretterjesztő kötetben. A szöveg jobb megértését számos táblázat segíti, emellett aki kedvet kapott a témában való további elmélyedésre, az egy több mint 30 oldalas irodalomjegyzékből tájékozódhat. A kötet bátran ajánlható azoknak, akiket érdekel a szocialista időszak eddig feldolgozatlan fejezete!
Sásdi Tamás
