Ungváry Krisztián: A Mindszenty-mítosz. Értékek és választások. Open Books, 2023.
„Politikai szerepét eleve úgy értelmezte, hogy neki a Kárpát-medence teljes (!) területén joghatósága van – miközben ha mástól nem, akkor a pápától igazán illett volna elfogadnia, hogy ez nem igaz.”
Mindszenty József Horthy Miklóshoz hasonlóan a semmiből tűnik fel a történelemtankönyvek lapjain, mint a kommunizmus kérlelhetetlen ellenfele, aki ráadásul az 1956-os megtorlás után az USA nagykövetségén tölti élete egy részét. Arról, hogy előtte mit csinált, milyen ember volt, szinte a csak a tankönyvet olvasó diák semmit nem fog tudni. Ungváry Krisztián legújabb könyve az egykori érsek sötét múltjába enged betekintést számunkra
A szerző a bevezetőben meg is indokolja, hogy a jelenlegi kormány emlékezetpolitikája miatt kezdett el foglalkozni a kérdéssel, amely a nemzet nagyjai közé valónak tekinti a tárgyalt személyt. Először az antiszemitizmusát járja körbe, ami szinte kiteszi a kötet 40%-át. Külön kiemeli a Vigyázzunk az újsággal című munka uszító tartalmát, és a Zalamegyei Újságban megjelent cikkeket, aminek a szerző egyenes folyományaként érzékelteti a tapolcai-diszeli pogromokat. Szóba kerül zsidómentő tevékenysége is, amelyet a szerző megcáfol azzal, hogy inkább azokat kívánta menteni, akik kikeresztelkedett katolikusként kerültek bajba a holokauszt által. Mindszenty nemzetképe alapján pedig megtudhatjuk, hogy csakis azokat tekintette magyarnak, akik keresztények és nem baloldaliak, emellett a katolikusokon kívül más keresztény egyház felekezeti sem igen kedvelte, így azt is rossz szemmel nézte, a fehér lovas államfő éppen a református vallást gyakorolja. Esztergomi érsekként való tevékenységét ahhoz hasonlíthatjuk a kötet leírása alapján, mint amikor az elefánt betér vásárolni a porcelánboltba. Nem elég, hogy a legtöbb demokratikus pártot nem kedvelte, még be is tett az összefogásuknak. Ez a legjobbkor nem is jöhetett a kommunistáknak, amit kiválóan szemléltet a következő idézet:
„Rákosi Mátyás számára Mindszenty a lehető legideálisabb ellenségkép volt: hiszen 1948-ig még csak különösebben hazudni sem kellett a megnyilvánulásairól ahhoz, hogy a bíboros mint a reakció és konzervativizmus főpapja szerepeljen a nyilvánosság előtt.”
Emellett önmagát a legfőbb közjogi méltóságnak tartotta, akinek helye kell, legyen a politikai vezetésben és nem érdekelte, hogy ehhez Rómában mit szól a főnöke. Ennek köszönhetően láthatjuk azt a folyamatot 1956 után, hogy amikor ő az USA nagykövetség vendégszeretetét élvezi, addig a katolikus egyház vezetésében teljes káosz van, amit a világi hatalom teljes mértékben ki is használ. Végigkövethetjük azt a hosszú utat, ami az érseki rangról való lemondáshoz vezetett. A kötet végén olvashatunk arról, milyen kép alakult ki halála után a személyéről, ismerteti a róla megjelent munkákat és azt, hogyan lett mártír az utókor szemében és miért ideális példakép a jelenlegi kormánypárt számára.
A szöveget gazdag képanyag egészíti ki és aki kedvet kapott a témában való további elmélyülésre, az a törzsszöveg utáni részben az irodalomjegyzékből tájékozódhat.
A szerző az ismeretterjesztő kötetekhez szokott olvasó számára könnyed stílusban írta meg a könyvet. Alaposan körüljárja az általa felvázolt kérdéseket, bőségesen idéz a forrásokból is. Olykor finom iróniával oda is mondogat Mindszentynek, mint például a következő idézetben:
„Püspöki kinevezése klasszikus üzemi balesetnek tekinthető, ugyanis sem a kormány, sem a nuncius, sem a hercegprímás nem kívánta ezt eredetileg. Serédi kifejezetten veszélyesnek nevezte az ötletet. Mindszenty neve azonban többször is felmerült, és végül a választék szűkössége és Mikes János püspök folyamatos lobbitevékenysége miatt hosszas tárgyalások után ő lett a befutó. Esztergomi érseki kinevezése is fatális véletlenek sorozatából adódott: sem a nuncius, sem a vele bizalmas kapcsolatban lévő Cavallier József nem ismerte Mindszenty árnyoldalait, nyilasokkal szembeni helytállását viszont imponálónak tartották.”
Ugyan elismeri a kötet elején, hogy nem életrajzot kíván írni, egy nagyon leegyszerűsített életút mégis hiányzik az elejéről. Emiatt ezt a kötetet nem lehet önállóan használni, hisz aki csak a történelemtankönyvekből szerzett ismeretek alapján veszi kézbe ezt a kötetet, számára a tárgyalt fejezetek nagy részének életrajzi háttere ismeretlen lesz. Ezért elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik olvastak már Mindszentyről legalább egy életrajzot.
Sásdi Tamás
