A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848-1849. (szerk.: Bona Gábor). Zrínyi Kiadó, 1998. 

„Az egyszerű honvéd a hazát védte, s az ország szabadságáért harcolt, általában nem foglalkozva azzal, hogy ez konkrétan mit is jelent.”

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc története históriánk egyik legnépszerűbb témája, tengernyi irodalom dolgozta már fel több szemszögből. A 150. évfordulóra hadtörténészek által írt jelenlegi munka, amely a politikai eseményeket szinte kilőve, teljesen a katonaiakra fókuszál, a csatákon kívül pedig minden szempontból megismerteti velünk a korabeli hadsereg működését. Maga a könyv számomra egy igazi kincs, hisz amikor egy főiskolai irodalomjegyzékben láttam a címét, akkor már nem lehetett kapni. Egy szentendrei kirándulás alkalmával betértem egy azóta már nem létező antikváriumba, és ott sikerült lecsapnom rá.

Az előszó után Bencze László ismertet meg minket a Habsburg Birodalom katonai rendszerével, amelyet a külpolitika felől közelít meg és aztán megismerhetjük a birodalom fegyveres erejének összetételét, amelynek megértését több táblázat is segíti. Hermann Róbert az áprilisi törvények katonai rendelkezéseit elemzi az olvasó számára, majd bemutatja a hadügyminisztériumot Mészáros Lázár miniszter érdekes személyével együtt. Bona Gábo  a szabadságharc emberanyagát ismerteti meg velünk, majd ezután következik Csikány Tamás által a kötet azon része, amely rendkívül szárazan mutatja be a korabeli fegyver-és lőszeranyagot, a harc közbeni egészségügyi ellátást és az élelmezés biztosítását. Ez a rész volt a bemelegítés, innentől már tényleg az eseménytörténeté a főszerep és Kedves Gyula rögtön a délvidéki konfliktust mutatja be nekünk, amelyben a kezdetben a forradalomhoz pozitívan viszonyuló szerbekkel való viszony elmérgesedéséről olvashatunk. Ezután a tanulmány után jön a szabadságharc tényleges bemutatása katonai szempontból, melyet a kötet főszerkesztője, Bona Gábor és az 1848-as forradalom-és szabadságharc legismertebb kutatója, Hermann Róbert felváltva tár elénk. Külön évszakonkénti fejezetekben mutatják be nekünk az eseményeket, részletesen bemutatva az ismertebb csatákat, mint a pákozdi, a tápióbicskei, az isaszegi csata, Guyon Richárd áttörése a Branyiszkói-hjágón, vagy Buda májusi bevétele. A csaták mellett folyamatosan képet kapunk a csapatok létszámáról és összetételéről, mintha egy korabeli stratégiai játék mozzanatait olvasnánk. Természetesen mi is átérezhetjük a tavaszi hadjárat sikerét és láthatjuk hogyan omlik össze az ellenállás az orosz beavatkozás hatására, a szabadságharc leverése után pedig Hermann Róbert nagyon szépen megjegyzi a szabadságharc lényegét:

„Az európai forradalmi mozgalmak közül a magyar volt az egyetlen, amelyet csak idegen csapatok leverésével sikerült leverni, s egyben a magyar hadsereg volt az utolsó, amely befejezte az ellenállást.”

Az utolsó fejezetben még Bona Gábor bemutatja a fegyverletétel utáni, Haynau által vezetett brutális megtorlást az aradi 13-mal és Batthyány Lajossal együtt, majd képet kapunk az emigráció későbbi tevékenységéről egészen az olasz egységmozgalomban való részvételig.

Tanulmánykötet révén nem minden fejezet lehet számunkra érdekes, a kötet szövegére jellemző a közepesen nehéz olvashatóság. A hadi események leírásánál nagyon sok térkép segíti a tájékozódást, a fejezetek végén pedig irodalomjegyzék ad támpontot ad az olvasónak, aki a tárgyalt témában jobban el kíván mélyedni. . A kötet az 1848-49-es forradalom-és szabadságharc hadtörténete iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány!