Szekér Nóra: Fedőneve: Marslakó. Világhírű magyar tudósok állambiztonsági megfigyelése. Jaffa Kiadó, 2023. 

„A jó tudós a közkeletű mítosz szerint „szükségképpen békés, politika fölött álló, érdekmentes”, a világ sötét oldalától visszahúzódó ember.”

A közelmúlt történelmének egyik legnépszerűbb témája az ügynökkérdés, napjainkig nincs teljesen feldolgozva és általában mindig jön valami meglepő információ ezzel kapcsolatban. Szekér Nóra könyve abban különleges, hogy négy külföldre vándorolt magyar tudósról szól, akiket a szocialista Magyarország ügynökhálózata valamilyen formában megkörnyékezett.

Az előszóban bemutatja a szerző azt a közeget, ahol megszülethettek a külföldön csak Marslakóként emlegetett világhírű magyar tudósok, akik tehetségükkel kiemelkedtek a külföldi tudományos életben. Nagy részük zsidó származása miatt kényszerült külföldi tanulmányokat folytatni a Numerus Clausus miatt. A tárgyalt négy életútban először megismerjük a magyarországi indulást, a családi körülményeket, majd a külföldön elért eredményeket és végül azt, ahogyan a kommunista vezetés valahogyan megfigyelte, vagy megpróbálta visszacsábítani Magyarországra az adott tudóst.

Teller Ede és Szilárd Leó esetében egy párhuzamos életrajznak vagyunk tanúi. Mindketten a Numerus Clausus miatt kényszerültek Németországban végezni felsőfokú tanulmányaikat, majd ott is csináltak karriert és Hitler elszabadulása után döntöttek arról, hogy elhagyják az öreg kontinenst is. Amerikában részt vettek az atombomba kifejlesztésében és elsőként ismerték fel brutális pusztító hatását. Kölföldi tevékenységük közben, bepillantást nyerünk a hidegháború kezdeti éveibe, az amerikai-szovjet versenyről a minél pusztítóbb bomba előállításában. Tevékenységükkel vívják ki azt, hogy Magyarországon az államvédelem figyelmének középpontjába kerülnek, ezzel párhuzamosan Teller családjának itthon maradt tagjait ki is telepítik és rajtuk keresztül is próbálnak nyomást gyakorolni a kint élő tudósra. Szilárd Leót pedig egy barát által kívántak megkörnyékezni.

Míg Teller és Szilárd Leó két története szinte kitölti a törzsszöveg felét, addig Gábor Dénes munkásságára és megfigyelésére a szerző alig 30 oldalt szánt, ezáltal szinte csak azt ismerjük meg, hogy találmányával túlságosan korán rukkolt elő, majd mikor kivándorolt Angliába, vele is próbálták felvenni a kapcsolatot és visszacsábítani Magyarországra.

A legjobban kidolgozott történet kétségkívül Szent-Györgyi Alberté. Személyében egy bohém professzort ismerhetünk meg, aki partnernek tekintette diákjait, a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért pedig az egyetlen magyar, aki itthoni munkásságért kapta meg a Nobel-díjat. Szerepet vállalt a második világháborúban, de angol orientációja miatt nem kedvelték se a németek, se a szovjetek. A háború befejezése után akár szerepet is vállalhatott volna az újjáépülő országban, de a kommunista hatalomátvételkor inkább ő is az emigrációra szavazott és külföldön folytatta a karrierjét. Őt is megtalálta az állambiztonság, megkísérelte hazacsábítani, de amikor elég idős lett, letettek róla.

A szerző a történelem két területét ötvözte egybe, a tudománytörténeti felvezetésre húzta rá a politikatörténetet. Ezáltal azok az olvasók is bátran forgathatják önállóan a könyvet, akik előzően nem voltak tisztában a négy tudós tudománytörténeti jelentőségével. Maga a szöveg a történelmi szakkönyvekhez szokott olvasónak közepesen olvasmányos, a szerző sokat idéz a forrásokból és a sok száraz leírás mellett olykor üdítésképpen előhoz egy-egy vicces sztorit is a tárgyalt személyek életéből. A kötet végén irodalomjegyzék gondoskodik arról, hogy a témában jobban elmélyülni kívánó olvasó további szakirodalmat találhasson magának.  A magyarországi titkosszolgálatok és a 20. századi magyar tudomány története iránt érdeklődőnek kötelező olvasmány!