Anne Applebaum: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944-1956. Európa Könyvkiadó, 2014.

Monumentális munka az amerikai történész hölgytől, amelyben főleg három ország, Kelet-Németország, Lengyelország és Magyarország példáján keresztül mutatja be, hogyan hajtotta uralma alá a Szovjetunió Kelet-Közép Európát a második világháború után. A kötet két részre osztható, az első felében végigkövethetjük, hogyan szerzik meg a teljes uralmat a Szovjetunió által támogatott kommunista pártok. A szerző a sztorit a második világháború végén kezdi, amikor teljesen lenullázódott minden és totál káosz volt. A politikatörténet mellett azt is felvázolja, hogy a mindennapi emberek ezeket az eseményeket hogyan élték meg. Megismerhetünk tüzetesen három személyt ezekből az országokból, Rákosit, Bierutot és Ulbrichtot, akik Szálin legjobb tanítványai voltak. Külön láthatjuk az erőszakszervezetek megalakítását és tevékenységét és azt, hogyan próbálták sikertelenül népszerűsíteni a kommunizmust a lakosság körében, ami kiterjedt az emberek mindennapi életére. És láthatjuk azt is, hogy amikor látták, hogy népszerűtlenek, szovjet segítséggel mennyire aljas módon szerezték meg és sajátították ki a hatalmat a politikai ellenfelek megsemmisítésével vagy betiltásával. A hatalom megszerzése közben lezajlott erőszakos lakosságcseréknek is tanúi lehetünk, végigélhetjük németek és magyarok deportálását Lengyelországról és Csehszlovákiából és láthatjuk, hogy ez nagyon sok konfliktust szült. A hatalom megszerzése után a második rész azt mutatja be, hogyan működött a szocializmus ezekben az országokban. Láthatjuk, hogy milyen az, ha nincs ellenség és kreál egyet a hatalom. Először az egyházi célpontok kálváriáját követhetjük végig, majd következik az, amikor az ellenség keze beteszi a lábát a pártba. Végigkövethetjük, ahogy a sztálini, kommunista párton belüli belső terrort lemásolja a hatalom, megtalálja és megbünteti az elhajlókat. A leszámolás mellett végigkövetjük hogyan próbálja a rendszerhez hű embertípust megteremteni a hatalom, és külön olvashatunk az egyes országok sztahanovistáinak munkásságáról. Megismerhetjük milyen volt a szocreál művészet, ami totálisan a pártnak érdekeinek volt alárendelve és láthatjuk hogyan próbálták megteremteni az igazi kommunista városokat, amelyeket ki másról, mint Sztálinról neveztek el. Itt külön érdekessége a könyvnek, hogy nagyon részletesen megismerhetjük a Dunapenteléről Sztálinvárossá átnevezett szocialista ideálváros megépítését és azt, hogyan éltek az ide költözött vagy költöztetett emberek. A kötet végéről nem hiányozhat a Sztálin halála okozta hatás és részletesen megismerhetjük az 1953-as keletnémet, majd 1956-os lengyel és magyar eseményeket. A legvégén pedig egy kisebb kitekintést ad a szerző az országok sorsáról az 1989-es rendszerváltozásokig.

A kötet szövege könnyen érthető, a szerző az ironikus humort sem nélkülözi. Applebaum kitűnően vegyíti a száraz történelmi tények leírását a hétköznapi sztorikkal és ez teszi igazán élvezetessé a nagyon vastag kötetet. A képmellékletek pedig közelebb hozzák hozzánk az adott témát. A kötet végén pedig az olvasó irodalomjegyzékből tájékozódhat a további olvasnivalókról. Ez a munka ajánlható bárkinek, aki a második világháború utáni kelet-közép-európai helyzetet szeretné megismerni!