Magyar művelődéstörténet (szerk.: Kósa László). Osiris Kiadó, 2006.

Monumentális munka, amely súlyra és terjedelemre is eléggé súlyos a maga több mint 700 oldalával. A magyar őstörténettől kezdve a rendszerváltásig tárgyalja a művelődéstörténet szakaszait, ennek megfelelően több szerző is közreműködött a kötet megírásában. A kötet nagy része azonos sémára épül, a tárgyalt korszak legtöbbször a természeti környezettel kezdődik, majd az életmód kerül sorra és végül a szellemi kultúra. Az első két rész kicsit kilóg a sorból, mert Fodor István a régészet és a nyelvtörténet segítségével mutatja be az előmagyar és az ősmagyar kort, illetve a honfoglalás időszakát, ahol még a nyereg alatt puhított hús legendája is előkerül. Bóna István kicsit szarkasztikusan ír a történetírásban méltán elhanyagolt kalandozásokról, lényegében ez az első olyan könyv, ahol nem csak a merseburgi és augsburgi csatáról olvashatunk. Bertényi Iván írta a középkort, ahol még az említett részeken kívül a Szent Korona sem maradhatott ki, míg a kora újkort Tóth István György mutatja be, olykor olyan sztorikat is felhozva, amin már-már nevetünk olvasás közben. A kötetet szerkesztőként is jegyző Kósa László és Szegedy-Maszák Mihály a 19. század teljes egészét és a 20. század első felét mutatja be váltakozva, első az életmódot, míg a második a szellemi életet írta le lényegretörően. Utolsó fejezet Valuch Tiboré, aki főleg az életmódbeli történéseket írta le kiválóan, a szellemi élet bemutatása egy kicsit statisztika-szerűre sikeredett és végül a határon túli magyarsággal zárja a sort. A tárgyalt korszakok végén bőséges irodalomjegyzék segíti az olvasót az esetleges továbbolvasásban és a szöveget nagyon gazdag képanyag egészíti ki. A monumentális kötetet a vastagsága ellenére érdemes elolvasni mindazoknak, akik a magyarság korszakonkénti életmódjára és művelődésére kíváncsiak!