Európa ezer éve. A középkor I-II. (szerk.: Klaniczay Gábor). Osiris Kiadó, 2005.

„A középkor az európai történet olyan szakasza, amelyről jólesik gondolkodni. Definíció szerint az ókori és az újkor közötti időszakot nevezzük így, azt a közbülső periódust, amely átmenetet jelent az európai civilizáció lenyűgöző kezdetei és modern vívmányai között.”

Az egyetemes történelem egy-egy nagyobb korszakát összefoglalni nem egy könnyű feladat. Ezt nehezíti, ha olyan könyvet kell írni, amiből a jövendő történészei és történelemtanárai könnyen tanulhassanak, esetleg az sem árt, ha a megtanulandó anyag által megszeretik az adott korszakot. A 2000-es évek elején az Osiris Tankönyvek sorozatban vélhetően ez a cél lebegett az ELTE Középkor Tanszékének oktatóinak szeme előtt. A végeredmény pedig véleményem szerint eléggé felemásra sikerült.

A kötetet szerkesztőként jegyző Klaniczay Gábor előszavában leszögezi, hogy a középkori szigorlatra való jobb felkészülés motiválta a szerzőket a fejezetek megírásánál és az, hogy ne egyes országok történeteit írják meg, hanem folyamatában mutassák be a korszak történéseit. A bevezető gondolatokban a középkorról való általánosságokról olvashatunk, majd a bemelegítés részeként egy 40 oldalas bibliográfia következik a hasznos szakirodalomról. Ezután a szerzők hét fejezeten keresztül mutatják be az egyes régiók fontosabb eseményeit, illetve az egyház, a gazdaság és a kultúra fejlődését. A tárgyalást a Római Birodalom hanyatlásával kezdik, ahol a népvándorlás által megjelennek a későbbi századok főbb szereplői. Miközben a Nyugatrómai Birodalom eltűnik, a kelet rész még mintegy ezer évig fennmarad, ezáltal annak végigkövethetjük tündöklését és bukását többek között Justinianus törekvéseit a régi Róma helyreállítására és a jogi kodifikációt, a keresztesek ideiglenes uralmát és az utána következő lejtőt, amit az oszmán törökök 1453-as ostroma tetőzött be. Közben Nyugaton olyan államalakulatokat ismerünk meg, mint a gótok, az avarok, vagy a nagyobb szerepet kapó frankok. Az ő fénykorukat kétségkívül Nagy Károly uralkodásához köthetjük és felbomlásuk után folyamatában tapasztaljuk hogyan alakult ki a Francia Királyság és a Német-római Császárság. A nyugati történésekből nem hiányozhat az angol fejlődés és a rivalizálás a két százéves háborúban Franciaországgal szemben. Külön képet kapunk a Pápai Állam megalakulásáról és arról milyen fontos szerepet tölt be a nyugati kereszténységben, emellett az egykori világbirodalom területén létrejövő városállamok életébe is betekintést nyerünk. Külön rész foglalkozik az iszlám megalakulásával és az arabok európai előretörésével, valamint a keresztes hadjáratokkal és a Pireneusi-félszigeten a reconquistával. Nyugat mellett szerepet kap észak és a kelet is, először a vikingek hadjárataival kerülünk képbe, azután Svédország megalakulásával. Keleten terítékre kerül először a Kijevi Rusz, majd a Mongol hódítás következményei, végül a tatárok elűzése után tanúi leszünk Moszkva felemelkedésének. Olvashatunk még Cseh-és Lengyelország történetéről, az egységes Spanyolországhoz vezető útról és a végén egy kisebb kitekintést kapunk a már a kora újkorhoz tartozó spanyol és portugál felfedezésekről az oszmán terjeszkedésről és a Habsburg-francia vetélkedésről.

Többszerzős tankönyv révén nem minden szerző stílusát tudjuk befogadni könnyen, ennél a kötetnél sajnos ez hatványozottan igaz. Egyes szerzők rendkívül szárazan mutatják be a rájuk bízott témát, ennek olvashatóságát pedig még tovább rontja a kicsiny betűméret. Ezek pedig sokat rontottak a szöveg élvezhetőségén.  

Külön ki kell emelnem Sághy Marianne fejezeteit, aki a nehézkes szövegeiben olykor a humorát is megcsillogtatja, amelyet kiválóan példáznak a következő idézetek:

„A korábbi elméletek alapvető hibája, hogy a jórészt megtelepedett germán katonaparasztokból vérszomjas nomád harcosokat farag.”

„Igaz, hogy a germánok – gótok, vandálok, frankok – is vad és harcias népek voltak, akik heves csapásokat mértek a rómaiakra: de nem voltak nomád harcosok, akik „szélvészként száguldoztak” volna Mandzsúriától az Atlanti-óceánig.”

„ A kereszténység, mai párhuzammal élve „amerikai sikerkultúra” lett, mely anélkül, hogy megkövetelte volna a görög és római kultúra megszerzéséhez szükséges hosszú és fáradságos tanulmányokat, a paideia presztízsével ruházta fel azokat, akik csatlakoztak hozzá – a latin katonától, Konstantintól kezdve a kopt parasztfiúig, Szent Antalig, aki sosem járt iskolába, személyét mégis a görög filozófusokat megszégyenítő bölcsként ünnepelték.”

A törzsszöveget gazdag térképmelléklet egészíti ki, ami által térben is el tudja helyezni az olvasó a tárgyalt témát. A második kötet végén egy fejezetekre bontott irodalomjegyzék segíti további kutakodást.  Ezután egy glosszárium következik, amely segíti a vizsgára való felkészülést. Itt fogalommagyarázatokat, a fontosabb személyek tömör életrajzát, uralkodói listákat és kronológiát találunk.

Véleményem szerint ezt a könyvet kevésbé lehet használni eredeti céljára, mert a rendkívül nehéz szöveg kevésbé motiválja az olvasót a tanulásra, nem kedvelteti meg vele a korszakot. Inkább azoknak ajánlom, akik a szakkönyvekhez jobban hozzá vannak szokva és egy részletes összefoglalást szeretnének olvasni, amely folyamatában tárgyalja Európa középkori évszázadait.

Sásdi Tamás