F. Molnár Mónika: A birodalom szolgálója. Raimondo Montecuccoli (1609-1680). Kronosz Kiadó, 2024.

„A történelmi emlékezet ugyanis egy furcsa, megrögzült, nehezen változó dolog, s az ítéletalkotás – mint látni fogjuk, sokszor a napjainkban folyó politikai csatározások nyomán születő értékítéletekhez, politikai célokhoz igazított propagandához hasonlóan – gyakran alaptalan vádaskodásokon, érzelmi alapú politikai ellentéteken nyugszik, és a tényeket ritkán veszi figyelembe.”

Raimondo Montecuccoli nevével a török háborúk során találkozunk történelmi tanulmányaink során, ráadásul a korszak egyik eléggé sötét fejezetében, amikor az általa vezetett sereg megnyeri a szentgotthárdi csatát, aztán pedig a Habsburgok megkötik a szégyenteljes vasvári békét. Erről az érdekes hangzású családnevet viselő illetőről ráadásul ekkor sem tudunk meg sokat, szélesebb körben is csak annyit tud róla az emlékezet, hogy nem volt éppen jó viszonyban a költő és szintén hadvezér Zrínyi Miklóssal. Ezt a hiányt pótolja be F. Molnár Mónika életrajzi kötete, amely a Kronosz Kiadó Sziluett sorozatában jelent meg.

Bevezetésként a hazai történelmi emlékezet és a címszereplő kapcsolatáról ír, majd belekezd egy kisebb historiográfiai áttekintésbe, ahol számba veszi hogyan írtak róla külföldön és itthon egyaránt. Ezután bemutatja a korabeli Itáliát és a Habsburg Birodalmat, majd így jutunk el főhősünk családi hátteréhez és ifjúkorához. Ezt követően végigköveti a katonai pályáját a harmincéves háborútól kezdve, majd külön nagyfejezet szól a magyarországi tevékenységéről: láthatjuk Győr kapitányaként, majd hosszasan elemzi a Zrinyi-Montecuccoli vitát és természetesen részletesen prezentálja az 1663-1664 évi háborút, benne a szentgotthárdi csatával. Külön kitér a hadtudósi munkásságára, de megismerhetjük őt a Habsburg Birodalom diplomatájaként is, aki még Oliver Cromwell-lel is találkozhatott és jó barátságban volt Krisztina svéd királynővel. Az utolsó fejezetben a magánélete kerül bemutatásra, ahol megismerjük a feleségét és gyermekeit is, végül halálának körülményei és egy összefoglalás zárják a elbeszélést.

Mindezen a szerző barokkos körmondatokkal ugyan, de olvasmányosan és közérthetően vezet minket végig, olykor az iróniát sem nélkülözve. Leírását színesíti, hogy sokat idéz a korabeli forrásokból és Montecuccoli hadtudományi munkáiból. A 182 oldalas törzsszöveget rendkívül gazdag térkép- és képmelléklet hozza hozzánk még közelebb, a végén egy kronológiai felsorolás foglalja össze az egészet, majd a felhasznált irodalom jegyzékéből szemezhetünk magunknak akár egy következő olvasmányt.

Rövid, de ugyanakkor minden részletre kiterjedő munka, amely ajánlható bárkinek, aki többet szeretne tudni a szentgotthárdi csata győzteséről!

Sásdi Tamás