Apor Balázs: Láthatatlan tündöklés. Rákosi Mátyás kultusza a sztálinista Magyarországon (1945-1956). Jaffa Kiadó, 2022.

„A vezér szava határozta meg, mi a jó és mi a rossz, és kijelölte a nép számára az utat, amelyet követnie kellett.”

Rákosi Mátyás személye és a nevéhez kötődő időszak napjaink történetírásának egyik legkedveltebb témái közé tartozik. Számos kötet mutatta már be „Sztálin legjobb magyar tanítványa” életét vagy magát a rendszert, amelynek élén állt. Apor Balázs könyve abban különleges, hogy a szorosan hozzá kapcsolódó személyi kultuszt tárgyalja nagyon nagy részletességgel.

Az előszót követően a szerző magával a kommunista vezérkultusszal kezd, kitérve először Sztálinra, majd külön-külön a Szovjetunió által befolyásolt kelet-közép-európai országok vezetőire és azután tér rá magára a fogalom meghatározására, kiemelve, hogy ő inkább a személyi kultusz helyett a vezérkultusz fogalmát használja. Ezután kezd bele a magyar rész történetébe, először megismertetve minket Rákosi életpályájával. Kiválóan felvezeti azt, hogyan lett a magyar kommunisták vezetője és mivel érdemelte ki a legjobb tanítvány címet, hogyan lett ő a kommunizmus magyarországi élharcosa és tanúi lehetünk annak, hogy már a Horthy-korszakban megindult a kultuszépítés. Először a párton beüli istenítést ismerjük meg, utána fokozatosan azt, ahogyan a koalíciós időkben szinte minden jó eredményt (forint bevezetése, az ország újjáépítése) az ő személyéhez kötnek. A fordulat éve után egy istennel találjuk szembe magunkat, aki a nép minden baját meg tudja oldani, mellette pedig a gyermekek pajtásukként vagy apjukként köszöntik. Külön kitér a kultusz írásos és vizuális megjelenítésére, ahogy kötelező elem lesz a vezér életrajza, és az őt ábrázoló szobrok és képek elárasztják az országot. Betekintést nyerhetünk a kommunista ünnepek koreográfiájába, ahol a vonuló tömeg extázisba került az istenként dicsőített államférfi láttán. A diktátort övező imádat megkoronázása a Rajk-ügy hatása a társadalomra, amikor már az egyszerű ember is az árulónak beállított politikus kivégzését kívánta nép megmentőjétől. A rajongók mellett természetesen megjelennek azok, kritikusan viszonyultak személyéhez és a korabeli viccek is külön fejezetet kapnak, mert:

„Az irónia és a nevetés összekapcsolása a hatalommal szembeni ellenállással végigkíséri a huszadik századot.”

Találkozunk azokkal is, akik teljes közönyt mutatnak a rendszer és első számú arca iránt. A kötet utolsó részében a kultusz leépítésének folyamatát figyelhetjük meg, amelyet először Sztálin halála indít el. A mester halála után az utódok leváltják minden baj okozóját, a legjobb tanítványt, aki nagy munkával visszaegerészné magát a hatalomba. A hatalom újbóli élvezetét a SZKP XX. kongresszusa és az 1956-os forradalom töri szét. Részletesen átéljük végső lemondásának és távozásának körülményeit és azt, ahogyan sikertelenül próbálkozik visszatérni a már Kádár által vezetett Magyarországra.

A végén a szerző Rákosi történeti megítélésről is ír, az utószóban pedig egy nagyon érdekes megállapítást tesz a személyi kultusszal kapcsolatban:

„Ellentétben a modern hírességek ábrázolásaival vagy az esztétikai kötődésen alapuló kultuszokkal (Diana hercegnő vagy Erzsébet magyar királyné), a kommunista párttitkárok intézményesített imádása ritkán használta ki az egyes vezetők személyes vonzerejét. A bolsevik vezetőket mindig közvetlen, hétköznapi emberekként ábrázolták, de a személyiségükre vagy magánéletükre vonatkozó részleteket száműzték a hivatalosan jóváhagyott narratívából. A közvetlen pártfőtitkár képét ritkán kísérte az illető egyéni jellemvonásainak hangsúlyozása.”

A könyv nem egy könnyed nyári olvasmány, műfaja valahol az ismeretterjesztő és a hardcore történeti szakkönyv közé tehető. A kultusz történetének bemutatása olykor eléggé száraz, ezt ellensúlyozzák azok a sztorik, amelyek könnyebbé teszik a befogadást és nevetésre késztetik az olvasót, számomra a következő volt a legérdekesebb:

„Major Ákos egykori népbíró emlékirataiban felidézte egy hentes esetét, aki üzlete reklámozása végett elkészítette Rákosi mellszobrát, és gondosan elhelyezte a kirakatban. A példa ragadósnak bizonyult, és a vezér mellszobra sorban jelent meg a szomszédos üzletek kirakatában is. Ahogy azonban a tél tavaszba fordult, a szobor olvadni kezdett, és kiderült, hogy a szobor anyaga nem volt más, mint disznózsír. A hentes, hogy ne váljék nevetség tárgyává, de leginkább, hogy elkerülje a hatóságok beavatkozását, gyorsan kiemelte a kirakatból a vezér szobrát, és a maradék zsírt eladta.”

Rákosi személye napjainkban is kedvelt téma, mégis ő az, aki „a magyar történelem egyik leggyűlöltebb alakjaként sohasem vált nosztalgikus érzések célpontjává”. Ez a kötet egy különleges aspektusból mutatja be a róla elnevezett korszakot, így kötelező olvasmány a magyarországi szocializmus iránt érdeklődők számára!