Gyarmati György: Az emlékezet metamorfózisa ünnepeken, hétköznapokon. Kronosz Kiadó, 2023.

„Az iskolában megtanult, ám idővel mégiscsak halványodó tudásunk aligha kapott bármely más történelmi jeles nap kapcsán ennyi „lifelong learning” ráerősítést (bevésési alkalmat), mint az 1848-hoz kapcsolódóan elmondható. Azzal együtt, hogy az egymást váltó korszakok emlékezetpolitikai rendszerdivatja időről időre össze is karistolta, átmázolta a ’48-as történelmi freskót.”

A két nagy nemzeti ünnepünk (március 15 és október 23) úgy vésődött be iskoláskorunkban a tudatunkba, hogy előtte való nap ünneplőbe kell menni, lesz egy kisebb megemlékezés és másnap otthon maradhatunk. Felnőttként ez megmarad a legtöbb embernek úgy, hogy nem kell menni dolgozni, egy része pedig neki szimpatikus politikai párt megemlékezését hallgatja meg. Augusztus 20-án pedig megnézzük a tűzijátékot (ha éppen nem esik az eső). De hogyan alakult ez ki? Jelen kötetben Gyarmati György ezt a témát fejti ki az olvasó számára, hogyan ünnepelték régebbi korok emberei a nekünk már természetesnek tűnő munkaszüneti nappá váló emléknapokat.

A kötet több részre tagolódik, háromnegyedét március 15-ének a története teszi ki. A szerző kitűnő krónikásként végigvezet minket a neoabszolutizmus időszakától kezdve a dualizmuson, a Horthy-korszakon és a szocialista időszakon keresztül egészen a rendszerváltozásig. Ezeken az időszakokon keresztül átélhetjük, hogyan lesz a karhatalom által szétvert megemlékezésből később megtűrt ünnep, amelyet az áprilisi törvények évfordulójával próbálnak először párhuzamba állítani. Trianon után pedig megtapasztalhatjuk azt, ahogy fokozatosan az aktuálpolitika eszközévé válik a megemlékezés és hogyan halványul el Petőfi, Táncsics és Kossuth alakja. A második világháború után először tanúi lehetünk a századik évforduló megünneplésének, majd annak, ahogyan a kommunista vezetés kisajátítja magának az ünneplés jogát és Rákosit teszi meg a nemzeti ünnep hősévé. 1956 után pedig megfigyelhetjük hogyan lesz kettős ünneplés: a hivatalos állami, illetve a burkoltan októberre gondoló, de márciust ünneplő tömeg, végül a rendszerváltozás alkalmával átélhetjük, hogyan lesz nemzeti ünnep Március 15 és Október 23. 

A kisebb tanulmányok közül az első Kossuth Lajosról szól, amelyben megismerjük a „Magyarok Mózesének” gondolkodását és azt, hogyan kapta ezt a nevet, végül korszakokon átívelő kultuszáról kapunk egy részletes bemutatást, amelyet a Rákosi-kultusz tör meg egy  időre.
Megismerhetjük Augusztus 20-a történetét, egészet Szent István szentté avatásáról. Láthatjuk hogyan emlékeztek meg erről a napról a virágkorát élő Magyar Királyságban és hogyan merül feledésbe ez az ünnep az ország három részre szakadásával. Ezt az ünnepet először a Horthy-korszakban veszik elő újra, itt még egyházi ünnepként, majd végigkövethetjük ahogyan a kommunista hatalom az alkotmány és az új kenyér ünnepévé teszi ezt a jeles évfordulót.

Az utolsó tanulmányban azt a folyamatot ismerhetjük meg,hogyan válik egy történelmi esemény a tudomány, majd az iskolai tananyag, végül a közgondolkodás részévé, ezt a szerző legjobban Trianon témájával kapcsolatban írja le a számunkra:

„Trianon kibeszéletlensége” – szakmai körökön kívül – szinte napi mantra lett. A két világháború között, az akkori forrás-hozzáférhetőség mellett oknyomozó módon megírt analízis két kiadása a kutyát sem érdekelte, mert a kortársak nem megérteni akarták Trianont, hanem „visszacsinálni”. A második világháború után ez is elfelejtődött, a téma pedig tabusíttatott. Több mint négy évtizedig erre fókuszáló történeti analízis nem jelent meg. Ennek is köszönhető, hogy amikor e témáról 1983-ban releváns történettudományi munka látott napvilágot, könyvpiaci bestseller lett. s két év alatt két kiadása – szakmunkákra nem jellemző módon – ötvenezres példányszámot ért el.

Ezeket a tanulmányokat történelmi szakkönyv ellenére gördülékeny stílusban élvezheti az érdeklődő olvasó, amelyből olykor nem hiányozhat a szerző ironikus humora sem. Nagyon sokat idéz a forrásokból, ami még érdekesebbé teszi a téma feldolgozását, a gazdag képanyag pedig még közelebb hozza hozzánk az olvasottakat. A fejezetek végén pedig bőséges irodalomjegyzék szolgál arra, hogy az adott témában még jobban elmélyülni kívánó olvasó tovább bővíthesse ismereteit. Az utolsó tanulmányt pedig a történelmet szerető olvasó számára egy nagyon szép gondolattal zárja:

„A történelem velünk, bennünk, általunk „termelődik” folyamatosan akkor is, amikor úgy véljük, hogy rajtunk kívüli.”