Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés (szerk.: Horváth Sándor). Libri Kiadó, 2014

A tanulmánykötet az ügynökkérdés témakörét járja körbe, három részre osztva. A szerkesztő bevezető tanulmányában bevezetőként a rendszerváltás és az ügynökkérdés kapcsolatát boncolgatja. Az első blokkban amolyan módszertani viták szerepelnek inkább, az ügynökkérdés kutatásáról és intézményi hátteréről olvashatunk. Ezen rész kuriózumát az adja, hogy a Gyarmati György tanulmányában bemutatja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának működését, majd a sorra következő tanulmányban Ungváry Krisztián kritizálja az egyébként Gyarmati által vezetett intézményt. A második szekcióban a volt külföldi kémszervezetek mai kutatását ismerhetjük meg, képet kaphatunk az NDK, a lengyel és a román titkosszolgálatokról és mai kutatásukról, de olvashatunk a szovjetek magyarországi embereiről is. A harmadik szekció a legérdekesebb, itt maga az ember van középpontban. Olvashatunk a pszichiátria és az állambiztonság kapcsolatáról, illetve az állambiztonság főbb helyszíneiről. A legérdekesebb tanulmányok kétségkívül a női ügynökökről, Mindszenty József és a Beatrice megfigyeléséről íródtak. Tanulmánykötetből adódóan nem mindegyik írás olvasmányos, az ember találhat közöttük olyat, ami nem kelti fel teljesen az érdeklődését. Ennek ellenére egy profin összeszerkesztett kötettel van dolgunk, ajánlható bárkinek, akit érdekel az ügynökkérdés témaköre!

Sásdi Tamás