Gombos László: A hidegháború és még 30 év. Smaragd Kiadó, 2021.

Külön öröm számomra, amikor a 20. századi egyetemes történelem témakörében jelenik meg olyan könyv, ami nem a második világháborúról szól. A hidegháborúval foglalkozó könyvekkel eddig sem volt a magyar könyvpiac elkényeztetve, Fischer Ferenc munkái (A megosztott világ, A kétpólusú világ) és a Budapesti Corvinus Egyetem tanárai által írt tankönyv (Horváth Jenő – Paragi Beáta – Csicsmann László: Nemzetközi kapcsolatok története 1941-1991) kivételével hosszú idő után ez a kötet foglalkozik ezzel a témával elsőként, úgyhogy rendkívül örvendetes, hogy ez a könyv megjelent, és amint szembe jött velem a hirdetése, azonnal nagy örömmel és érdeklődéssel rendeltem meg.

A pozitívumok sorában elsőként említendő, hogy a szerző azoknak írta elsősorban a kötetet, akiknek nem volt módjuk az iskolában arra, hogy történelemórán mélyrehatóbban megismerkedhessenek a korszakkal. A szerző szerint általános- és középiskolában, de még a felsőoktatásban történelem szakon sem jut idő a korszakkal foglalkozni. Hogy manapság mi a helyzet ez ügyben, azt nem tudom, mert amikor én tanultam, akkor még a középiskola vége felé a tananyag része volt ez a korszak, sőt, a kisérettségin is ezt húztam, majd Egerben történelem szakon az utolsó félévben külön tanegység épült a korszakra, és az utolsó kollokviumomat pont ebből a témakörből tettem le. Évekkel később pedig érdeklődéssel olvastam a fent említett kötetet a Corvinus Egyetem tanáraitól. Ennek köszönhetően számomra ez a könyv nem tartalmazott „sosem tanult tananyagot”, mégis érdeklődve vettem a kezembe.

Sajnos van egy pont, ahol látszik, hogy elsőkönyves szerzőről van szó: az objektivitás sajnos nem valósul meg maradéktalanul, szívből remélem és bízom benne, hogy a későbbi köteteiben, melyeket érdeklődéssel várok, ez fejlődni fog.

A hidegháborút úgy mutatja be, hogy főleg a két főszereplő, előbb a Szovjetunió, majd az USA tevékenységét írja le, amiből ugyan hiányzik egy átfogó diplomáciatörténeti áttekintés, mégis nagyon sok információt tartalmaz a korszak történéseiről. A második világháborút követő külügyminiszteri találkozókat nem írja le, ami nem is feltétlenül baj annyiból, hogy ezek eléggé untatóak lehetnek az olvasó számára. Amit hiányoltam, az az ENSZ megalakulása és működésének bemutatása, ehelyett az ENSZ említésével először Kína tagságánál és csapatainak a koreai háborúban való megjelenésénél találkozunk először. Valamelyest hiányérzetem maradt amiatt, hogy Churchill fultoni beszédére nem tér ki, hiszen lényegében ez indította meg az egész hidegháborút. Emellett a forródrót beüzemelése is hiányzik, amelyet a kubai rakétaválság után hozott létre Moszkva és Washington, hogy szükség esetén gyorsan tárgyalhassanak egymással. Ezen kívül lehetett volna még szó a bandungi értekezletről és a helsinki konferenciáról is, aztán persze simán lehet, hogy azoknak az olvasóknak, akik kevésbé mélyedtek bele a témába, nem nélkülözhetetlen ezek említése. Hazánknak és az 1945 utáni, magyarországi történéseknek sajnos elég pici szelet jutott a kötetben, így szerintem a mai társadalmi helyzet valamelyest szubjektív bemutatása és elemzése helyett érdemes lett volna még egy kisebb fejezetet szentelni hazánk történelmének a háború végétől napjainkig. A kötet a jelen problémáinak bemutatásával fejeződik be, amelynek elemzése már nem az én asztalom.

Ezt a kötetet kiegészítőként ajánlom azoknak, akik a korszakkal szeretnének megismerkedni, mivel a nagyon fontos események bemutatása hiányzik ugyan belőle, viszont a könyvben található képek közelebb hozzák hozzánk a korszakot, emellett a felhasznált irodalom-és dokumentumfilmjegyzék a témában való további elmélyülésre buzdítja az olvasót.