Martyn Rady: Közép-Európa új története. A Római Birodalomtól a posztkommunizmusig. Helikon Kiadó, 2025. 

„Ez a könyv Közép-Európa történetéről egyedülálló módon egyesíti a régió két felét, mivel a történészek általában külön tárgyalják Németországot és Kelet-Közép-Európát, Ausztria pedig hol ide reppen, hol oda. Nem a nemzeti történelmekre helyezi a hangsúlyt, hanem a múlt mellékútjain barangol el egykor dicső királyságokba és hercegségekbe, amelyek emlékét elfojtotta a nemzetállamokon alapuló történelemszemlélet.”

Mindig érdekes, amikor Európa egy másik térségében élő történész dolgozza fel hazánk történetét. Martyn Rady írt már külön monográfiát a Habsburgokról, amelyben belement a magyar történelem egy-egy eseményébe és tett pár furcsának tűnő kijelentést. Új munkájában egész Közép-Európa történetét dolgozta fel, amelybe szintén belevette hazánk históriáját.

A szerző kezdésként meghatározza, mit ért Közép-Európán és ennek historiográfiai vonatkozásait is ismerteti, utána 34 fejezetre bontva mutatja be a régió történetét a Római Birodalom válságos időszakától egészen napjainkig. A fő hangsúly a politikatörténeten van, de párszor kitér az államszervezet és a gazdaság fejlődésére, valamint a kultúra helyzetére is. Szinte lehetetlen feladat az, hogy az ajánlóban részletesen írjak minden fejezetről, így csak áttekintem a kötet főbb csomópontjait, illetve szólok arról, mit tartottam furcsának és mi az, amit hiányoltam az elbeszélésből.

A történetet akkor kezdi, amikor a rómaiakat fenyegető hunok, germánok és gótok megjelennek a birodalom területein, ami nemsokára fel is bomlik. Ezután következnek a frankok, először a Klodvig vezette Merovingok, majd a Karolingok, ahol Nagy Károlyt császárrá koronázzák. A nagy Frank Birodalom nem tart sokáig és levezeti, hogyan válik szét a német és a francia nép. Szól a térségben megtelepedő szlávokról és avarokról, akik nemsokára köddé válnak. A Német-római Császárság megalakulásával együtt lépnek színre a térség mai főszereplői, a Magyar-, a Lengyel- és a Cseh Királyság, amelyek felveszik a kereszténységet. Tanúi leszünk, ahogy ezeket a z államokat fenyegetik a tatárok, a német lovagrend, majd a törökök és az oroszok. A magyar állam először a 16. században három részre szakad, majd a Habsburgok birtokába kerülő Császárság alá kerül a csehekkel együtt.  Megalakul Poroszország és a fokozatosan rendi anarchiába fulladó Lengyelországot feldarabolják a 18. század végén. Napóleon kicsit felpiszkálja a rendet és létrejön az Osztrák Császárság, a poroszok az osztrákok nélkül kiívják az önálló német államot, majd az első és a második világháború teljesen felforgat mindent. Kiválóan végigvezeti a szerző, hogyan jut el Németország a kicsi antiszemitizmustól a holokausztig, majd a kommunista éra kerül terítékre 1956-tal, a prágai tavasszal és a lengyel Szolidaritással együtt, mígnem eljutunk a rendszerváltáson át napjainkig.

Elbeszélés közben a magyar történelemben jártas olvasó felfedezhet pár olyan megállapítást, ami kissé meghökkentést kelthet benne, legalábbis jómagam rendesen felhúztam a szemem ezeken. A szerző szerint Szent István élve eltemettette legnagyobb ellenfelét, Mohácsnál pedig összesen az volt a kudarc oka, hogy a törökök túlerőben voltak. Horthy Miklós leverte a kommunista felkelést, de azt nem említi meg, milyen úton jutott el a kormányzóságig. A második világháborúnál kimarad a Molotov-Ribbentrop paktum és a Szovjetunió csak 1941-ben lép be a háborúba, és még a katyni mészárlásról se ejt egy szót se.

A felsorolt hibákat leszámítva egy olvasmányosan megírt könyvvel van dolgunk, amelyet megfűszerez a szerző humora, ami által sokszor el is felejtjük, hogy egy történelmi szakkönyvvel van dolgunk. A leírtakat pár térkép egészíti ki, ami által a régióban lezajlott változásokat topográfiailag is követni tudjuk.

A majdnem 600 oldalas könyv a hibái ellenére is ajánlható azoknak, akik a régiónk történetét szeretnék kicsit jobban megismerni.

Sásdi Tamás