Dan Jones: Hódítók és felfedezők. Dzsingisz kántól Magellánig. A középkor új története 2. rész. Kossuth Kiadó, 2023.
A történészek nagyon szeretik a történelem nagy korszakváltásainak időpontjait meghatározni, van azonban ami vitatott. Az ókorral foglalkozó Németh György jegyezte meg egy előadásában viccesen, hogyan élhette meg ezt a kor embere, amikor a római fürdőben elfogyott a melegvíz: „Szent Isten, itt a középkor!” Általánosan elfogadott, hogy a középkor Róma bukása után kezdődik, azonban jelen kötet első részében a szerző jóval a Római Császárság hanyatlásával kezdte mondandóját, míg a második részben pont Róma kifosztásával fejezi be ennek a nagy korszaknak a tárgyalását, amely történészhallgatók millióinak okozott már számos álmatlan éjszakát. A szerző a második kötetben is törekedett arra, hogy az ismeretterjesztés szórakoztatóan történjen.
Lényegében ott folytatja, ahol az előző kötetben abbahagyta. Most azonban keletre repít minket és megismerteti az olvasót a mongolok történetével. Láthatjuk, hogyan emelkedik fel a birodalom és miként lesz belőle rettegett horda Dzsingisz kán idején, majd végigkövethetjük a hódításaikat és azt, ahogyan a civilizált Európát fenyegették. Végig követhetjük a hanyatlásukat és azt az utolsó sikert, amelyet Timur Lenk aratott a felemelkedőben levő Oszmán Birodalommal szemben. Ezután visszaevezünk a mesés Itáliába és az itteni kereskedővárosok, Velence és Genova versengését ismerhetjük meg és nagyon részletes képet kapunk Marco Polo utazásáról. Ebben a fejezetben a szerző eléggé részletesen belemegy a korabeli gazdaság elemzésébe, amelyből nem hiányozhat a földművelés és a kereskedelem sem. Számomra a gazdaságtörténet mindig is történelem azon ágához tartozott, amelyet nem tudtam megkedvelni és ez a kötet sem segített ebben. A következő két fejezetben a megismerhetjük a virágzó középkor művelődését, először az egyetemek kerülnek terítékre, ahol megismerjük tevékenységüket, a hét szabad művészetet és többek között Servillai Izidor és Aquinói Szent Tamás munkásságát. Ezután építészet kerül terítékre, ahol kirajzolódik előttünk a korabeli várépítészet és megismerjük a gótikus stílust is. Ezután durvább vizekre evezünk, megismerhetjük a 14. század nagy pestisjárványát, majd az a káoszt, amely ezután következett a különböző országok népfelkeléseivel, mint a ciompók Itáliában, a Jacquerie Franciaországban és a Wat Tyler vezette parasztfelkelés Angliában. Szőrmentén képet kapunk a száz éves háborúról és Jeanne d’Arc-ról is. A nagyon durva rész után újra a művelődésé lesz a főszerep és a szerző kiválóan bemutatja nekünk az itáliai reneszánsz történetét, ahol nagyon részletesen megismerjük Jan van Eyck és Leonardo da Vinci munkásságát. Az utolsó két fejezet lényegében a középkor lezárása. Először végigkövethetjük az Oszmán Birodalom felemelkedését és azt, hogyan pusztítják el a már csak névben létező Bizáncot. A törökök felemelkedése nyomán pedig láthatjuk, hogyan kezdenek el új utak után kutatni a spanyol és portugál felfedezők, végigkövethetjük Spanyolország megalakulását, majd Kolumbusz útját az Újvilágba, emellett megismerhetjük a portugáloknál Tengerész Henrik és Vasco da Gama tevékenységét is részletesen. Az utolsó fejezetben pedig tüzetesen szemügyre vehetjük Gutenberg találmányát és hogy ez mekkora hatással volt a korabeli művelődésre, majd zárásként a reformáció következik. Láthatjuk milyen következményekkel járt, hogy egy Medici lesz a katolikus egyház feje és ezáltal hogyan lép színre Luther Márton. A szerző kiválóan bemutatja a tevékenységét, miközben a háttérben felvázolja az anglikán reformációt és a német parasztháborút is. A kötetet az 1527-es Sacco di Róma rendkívül brutális leírása zárja és a végén a szerző talán a történelemkönyvek legszebb befejezését írja le:
"Vajon lehetséges-e, hogy ne csupán szenvtelen érdeklődést mutassunk azok iránt az emberek iránt, akik a középkor zűrzavarában éltek, hanem akár rokonszenvezzünk is velük? Vagy ez történelmietlen dolog lenne? A kérdés megválaszolását az olvasókra hagyom, mert későre jár. Rengeteget írtam, s ideje távoznom."
A kötet szövege az elsőhöz hasonlóan könnyen követhető, a szerző most sem fukarkodik az ironikus humorral. A szöveget két térkép egészíti ki, amellyel kiválóan szemlélhetjük a mongol hódítást és a pestis 1347-es terjedését. A kötet végén bibliográfiai segíti az olvasót, ha egy-egy témában még jobban szeretne elmélyülni.
A két kötettel a szerző nagyon monumentális munkát végzett és bebizonyította, hogy szórakoztatóan is be lehet mutatni a középkor időszakát. Ugyan jómagam szívesen olvastam volna többet a százéves háborúról és Kelet-Európa történetéről, de ez a kötet úgy jó, ahogy van. Olyan kötet ez, amely egy történelmet szerető könyvgyűjtő polcáról sem hiányozhat!
Sásdi Tamás
