Bánó Attila: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, a hazafi. Erdélyi Szalon Kiadó, 2023.

„A tárgyilagosság megköveteli a történelmi tényekkel való szembenézést, akkor is, ha azok adott esetben kényelmetlenek.”

Történelem szakos tanulmányaim alatt kezdett érdekelni Horthy Miklós történelmi szerepe és az ő ábrázolása a különböző történeti munkákban, valamint az, hogy a különböző politikai nézetű emberek mit gondolnak róla napjainkban. Ennek köszönhetően kíváncsian vettem kezembe Bánó Attila könyvét, amelyről már a címéről is érezhető, hogy jobboldalról kívánja megközelíteni a kormányzó személyét. Azonban nagy csalódással vettem tudomásul olvasás közben, hogy a címlap, a bevezető és maga a tartalom kevésbé van összhangban egymással.

Az előszót a kormányzó egy ma is élő rokona írta, aki a családneve miatti hányattatásokat osztja meg velünk, majd következik a szerző bevezetése. Ennek végén tett kijelentés szimpatikus volt számomra:

„Tudom, hogy a téma kényes. Horthy iránti megértő nézeteim miatt kemény bírálatokat kaptam, de azt is látom, hogy ez a kérdéskör még sok tekintetben tisztázó eszmecseréket és következtetéseket kíván.”

A könyv négy nagy fejezetből áll, ezekben több kisebb újságcikk, vagy a szerző más könyveiből átvett szövegek követik egymást. Eléggé lelombozó volt, hogy a 331 oldalnyi törzsszövegből mindössze 107 foglalkozik ténylegesen magával a címszereplővel. Az első nagyobb egységet felfoghatnánk amolyan korszakról szóló alapozásnak. Először a 20. század eleji párbajokról és a Tisza István elleni sikertelen merényletről olvashatunk. Ezután bukkan fel elsőként a címszereplő, amikor az otrantói csatát mutatja be nekünk. Éles váltással a következő téma Tisza István meggyilkolása lesz, amelyet a szerző Károlyi Mihály nyakába varr és elvárhatóan egy jobboldali szemléletű könyvtől, ő is megkapja nemsokára a magáét Kun Bélával együtt. Emellett különös kapcsolatot mutat be a trianoni békével és Arthur Evans régésszel kapcsolatban, végül pár oldalt kap Sopron, a leghűségesebb város is.  A második részben a szerző 30 évvel korábbi cikkei kerülnek elő, amelyek a kormányzó újratemetése kapcsán jelentek meg különböző sajtóorgánumokban, ezek sajnos rendkívül rövidek és semmi érdekeset sem oszt meg az olvasóval a címszereplőről. Ebben a fejezetben még bemutat nekünk pár hős katonát, Lord Rothermere tevékenységét és három nemesi családot interjúk, illetve az általa írt könyvekből átvett szövegekkel. A harmadik egységben a Vitézi Rend kerül terítékre, ami érdekes lenne, de sajnos olyan újságcikkek kerültek egymás mellé, amelyekben szinte ugyanaz van leírva. Igaz, hogy az ismétlés a tudás anyja, de nem ebben a verzióban. A saját gondolatai mellett az ellenvéleményeket is közzé teszi, illetve az ezekre adott válaszait. Utolsóként kerül elő végre a címszereplő, de ezen a 70 oldalon összesen a kormányzó a holokausztban betöltött, máig tisztázatlan szerepe körüli viták kerülnek terítékre. A vita kiindulópontja egy 2004-ben megjelent könyv, Sebők János A titkos alku című munkája. A szerző az ebben állítottak miatt vette védelmébe a kormányzót és kezdte el dicsérni, miután kapott rendesen az ellenoldaltól, amelyeket meg is oszt a könyv lapjain és az ő reakciói is olvashatóak. A könyv a Horthy Istvánra való emlékezéssel zárul, majd pár szemelvényt is olvashatunk a kormányzó beszédeiről.

Ugyan a szerző leszögezi a bevezetésben, hogy nemcsak a kormányzóról szól a könyv, mégis nagyon nagy hiányérzetem volt olvasás után. Kíváncsi lettem volna, mi a véleménye Horthy fehérterrorban és a Somogyi-Bacsó gyilkosságban betöltött szerepéről, illetve hogyan ábrázolja a budapesti bevonulást és a kormányzóválasztás körüli legendákat. Ismertethette volna a George Clerkkel való tárgyalásokat, illetve azt, amikor az Operaházban felpofozott egy nyilas hangulatkeltőt. Írhatott volna a magánéletéról, mert véleményem szerint ez is érdekelheti az olvasókat.

Maga a kötet gördülékeny stílusban lett megírva, a könnyű olvashatóságot segíti a ritka szedés, ami kevés történelmi munkában látható, inkább eddig romantikus lányregények esetében találkozhattunk ilyennel. A kötet végén nagyon gazdag képanyag található, ami kicsit azért közelebb hozza hozzánk a korszakot .A törzsszöveg vége felé van egy érdekes idézet a szerző által:

„Látom a Horthy-korszak hibáit, viszont azokat az eredményeket is, amelyekről keveset beszélünk.”

Ezek után jogosan kérdezem, miért nem erről írt 331 oldalon keresztül?

Sásdi Tamás