Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai - Nők a szocialista időszakban. Nyitott Könyvműhely, 2010.
Mindig érdekes, amikor a közelmúlt történelméről olvasunk. A politikatörténet mellett az a legérdekesebb, amikor olyan mű kerül a kezünkbe, ami az emberek mindennapi életébe ad bepillantást. Tóth Eszter Zsófia ebben a könyvében a szocialista időszakban élő nők helyzetét vette vizsgálódás alá és forrásként egészen új megközelítésként korabeli újságcikkeket használt fel és az oral history módszerét alkalmazva a korban aktív nőként tevékenykedő résztvevőkkel készített interjút. Utóbbi módszernél meg is jegyzi, hogy miért különleges:
„Azt tapasztaltam, hogy az embereknek vannak olyan történeteik, amelyek az interjúzás során egyszerűen kibuknak belőlük, ki sem bírnák, ha nem mondhatnák el.”
A kötet hét nagyobb fejezetre oszlik és mindegyik különlegessége, hogy egy kisebb elméleti bevezetővel kezdi a szerző, amelyben külön leírja az adott fejezet megírása során milyen módszereket használt, interjú esetén milyen körülmények között került sor a beszélgetésre és az adott témakörhöz milyen társadalomtörténeti vagy szociológiai szakirodalom adta az alapokat.
Az első fejezetben olyan hölgyekkel ismerkedhetünk meg, akik vidékről jöttek fel Budapestre munkát vállalni és láthatjuk azt is, milyen körülmények és veszélyek leselkedtek rájuk. Ezután a nők 1956-os szerepvállalásáról olvashatunk, amelyben kiemeli, hogy ez akkoriban milyen nagy szó volt, megismerhetjük a forradalomban vállalt főbb tevékenységüket is, emellett összehasonlítja a felkelőként tevékenykedő hölgyeket, miben különböztek a férfiaktól, ezt legjobban a Sztálin-szobor ledöntésében látható tevékenységük mutatja:
„A kollektív tömegakciókban részt vevő férfiak számára azonban jóval nagyobb mozgásszabadság adatik meg, mint a nők számára: egy férfi – megvetése jeleként – szinte bármit megtehetett a ledöntött Sztálin-szoborral, míg egy nőnek jóval visszafogottabban kellett viselkednie. Ezt tanúsítják a ledöntött Sztálin-szobor szétfűrészeléséről készített fényképek is, amelyeken a szobrot „trancsírozó” férfiak mellett legfeljebb csak „csintalanságot” elkövető, mosolygó nőket látunk.”
A harmadik fejezetben a férfifoglalkozásokat űző hölgyek kerülnek bemutatásra, ahol egyaránt megismerjük a traktoros, a buszvezető és a kamionos nőt. Ezután következik a korszak társadalmának egyik kényes témája, a lányanyák története, illetve korabeli megítélésük, amelyben átélhetjük, hogy a „megesett lány” „szerelemgyereke” is megvetés tárgya lesz. Megismerhetünk pozitív példát is, ahol a munkahelyi közösség segítette a hirtelen anyává vált kolleganőjüket. A korabeli történetek mellett a szerző ismertet két, a témával foglalkozó, a korszak folyamán készült játékfilmet, az Adj király katonát és az Embriókat. A legérdekesebb fejezet azt mutatja be, milyen volt, amikor egy szimpla munkásnő országgyűlési képviselő lett. Megismerhetjük a hétköznapjaikat, öltözködésüket és hogy milyen problémákkal szembesültek munkájuk során. A szerző ismertet egy vicces történetet is, amely a Parlament folyosóján történt meg az egyik munkásnő és az egyik nagykutya között:
"Mentünk a folyosón, és az X. elvtárs jött mellettünk, és mondtam, hogy énnekem a nagyobbik unokám, egy-két hét volt hátra, hogy megszülessen. És akkor mondtam neki, ennek a tanárnőnek, hogy mondom, egy hónap és nagymama leszek. és mi itten csak viháncolunk. X.-nek az ütötte meg a fülét, hogy nagymama leszek. Végignézett rajtam, ugye, jóval magasabb volt, mint én. Le, aztán fölfelé, és összeakadta a tekintetünk, és akkor zavarba jött, vörös lett a feje, és akkor nem tudta hirtelen, hogy mit mondjon, és akkor azt mondta, hogy sétálunk, sétálunk? És azt akartam mondani, hogy igen. És szegény, zavarában abban a pillanatában megbotlott a szőnyegben, belekapaszkodott az ajtóba és átlendült a másik oldalra. Énbelőlem meg önkéntelenül kijött, hogy egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs, ugye, a régi gyerekizé."
Az utolsó blokkban a gyesen levő, lakótelepi anyukák helyzetével ismerkedhetünk meg, ahol láthatjuk mennyire személytelen volt a betondzsungel és voltak, akik depressziósak lettek, illetve megismerhetjük milyen deviáns veszélyek leselkedtek a gyesen levő hölgyekre. A fejezet végén pedig megismerhetjük a Falfúró című filmet.
A kötet szövege az ismeretterjesztő könyvekhez hűen könnyen követhető, köszönhetően a szerző olvasmányos stílusának. A módszertani és a történeti részek egyaránt olvasmányosan vannak megírva, a témák könnyebb befogadását rendkívül gazdag képanyag segíti. A kötet végén pedig irodalomjegyzék segíti az olvasót, ha kedvet kapott a témában való nagyobb elmélyülésre. A nőtörténet és a szocialista időszak társadalomtörténete iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány!
Sásdi Tamás