Susanna Leonard: Madame Curie és a teremtő álmok. Kossuth Kiadó, 2022.
„Az álmodozáshoz inspiráció és képzelet kell, de ahhoz, hogy elérjük a megálmodott célt, rendkívüli kitartásra és sok erőre van szükség.”
Marie Curie élettörténete pedig maga az igazi álom. Ebben a csodás életrajzi regényben a szerző három részben mutatja be annak a nőnek az életét, aki nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy a nők elindulhassanak a tudományos pályán. Egyben a kötet kitűnő korrajz a 19. századi lengyelekről, akiknek nem volt saját hazájuk és kiválóan bemutatja azt, hogy a második ipari forradalom tetőfokán milyen nagy dolognak számított az, hogy egy nő elkezdett a korabeli tudományban munkálkodni.
Mindhárom részben az idős Madame Curie fiataloknak meséli el életének egy-egy szeletét, számukra okulásul az életre. Az első részben a gyermek Maniát ismerhetjük meg családjával együtt. Mania jó tanuló, akit nagyon le tudnak kötni a könyvek és a matematika. Láthatjuk, ahogyan a három részre szabdalt, lényegében nem létező Lengyelországban hogyan próbálják a tanárok fenntartani a nemzeti hagyományokat, mindezt az orosz megtorlástól tartva. Láthatjuk, ahogyan Mania rácsodálkozik a világra, megismerkedik annak csodáival és borzalmaival, többek között azzal, hogy szeretett lánytestvérét, Sofiát korán elveszti.
A második rész főleg a magánéletről szól, megismerjük amint Mania kacérkodik a külföldi tanulás gondolatával, mert saját hazájában nem szerezhet diplomát. Kis híján feladja a szerelem miatt ezt a törekvését, de ő nem akar a leendő férje mellett a háttérben tevékenykedni és kosarat ad, majd Párizsba veszi az irányt.
A harmadik részben Maniát már Marie-ként emlegetik és belecsöppen a párizsi diákéletbe. Itt láthatjuk azt, milyen nagy szó volt, hogy a nők a felsőoktatásban tanulhatnak. Összebarátkozik Jeanne-nel, akivel vállvetve harcolnak a diplomáért és azzal, ahogyan az őket lenéző férfi hallgatók kezelik őket. Marie minden udvarlójának kosarat ad és a tudománynak szenteli az életét, mígnem feltűnik a színen egy bizonyos Pierre Curie, akivel először csak szakmailag érintkezik, majd a férfi kitartó udvarlással elnyeri szíve hölgye kezét és két ember nagyon szép házasságának leszünk a tanú, amelyet nagyon szépen jellemez a szerző:
„Marie szerette maga mellett tudni férjét. Pierre-rel ugyanúgy élvezte azt, ha belemerültek a radioaktivitás titkaiba, mint amikor egymás mellett kerékpároztak, együtt ültek le a terített asztalhoz, együtt játszottak Iréne-nel, vagy egymásba fonódva elaludtak. Amikor házasságukon töprengett, úgy tűnt neki, mintha ezeket még intenzívebben élnék meg, amióta Pierre-rel olyan szorosan együtt dolgoznak.”
„Monoton, fárasztó munka volt, de Marie és Pierre mégis szerette csinálni. Együtt lehettek, néha egész nap; közös célért fáradoztak, és az első hónapokban még mindketten bizakodtak a cél elérésében. A közös munka olyan volt, mint egy intenzív álom, sőt néha valami közös mámor, ami olyan erőket szabadít fel mindkettejükben, amelyekről nem is sejtették, hogy bennük rejlenek.”
A kapcsolatuk mellett végigkövethetjük, ahogyan Röntgen és Becquerel felfedezésein keresztül eljutnak a rádium felfedezéséig. Közben pedig meg kell küzdeniük azzal, hogy megszólja őket a tudóstársadalom, amiért egy nő az egésznek a hajtóereje. Ebben a fejezetben végigkövethetjük a második ipari forradalom által hozott technikai fejlődést is, a fizikai és kémiai találmányok mellett láthatjuk hogyan változtatták meg a mindennapokat a villamos áram által hajtott szerkezetek, mint a lift vagy a villamos. Láthatjuk, milyen kacifántos út vezet Nobel-díjig és tanúi lehetünk, milyen nehezen fogadják el ott is egy nő személyét.
A kötet szövege rendkívül olvasmányos, a történelem és főleg a technikatörténet iránt érdeklődő olvasót garantáltan beszippantja a történet és megismerheti azt a nőt, aki soha nem adta fel és küzdött az álmaiért, amit egy kitartó, hűséges társ mellett elért.
Sásdi Tamás
