Deák Ágnes - Molnár András: Deák Ferenc. Vince Kiadó, 2003. Tudomány-Egyetem sorozat

„Noha végtelenül egyszerű és szerény volt, szinte teljesen hiányzott belőle a hiúság és a karriervágy, alig voltak személyes ambíciói, és jószerivel csak az erkölcsi kötelességérzet vezette a politikusi pályára, liberális követtársai kezdettől fogva elismerték tehetségét, és egyre inkább vezérüknek tekintették.”

Jelentős történelmi személyiségeinkről alap dolognak számít, hogy tonnaszámra jelennek meg róluk a történeti ismeretterjesztő életrajzok. Ide tartozik Deák Ferenc is, akiről talán sose mondanak rosszat, amikor szóba kerül a neve, számost közterület, köztük Budapest egyik legfontosabb csomópontja viseli a nevét. Az egyik legismertebb, életét és pályafutását feldolgozó munka Deák Ágnes és Molnár András kötete, amely születésének 200. évfordulójára jelent meg a Vince Kiadó Tudomány-Egyetem sorozatában.

A szerzők kezdésképpen felvázolják Deák családi gyökereit, amelyet meglehetős részletességgel fejtenek ki, aztán elérkezünk a címszereplő megszületéséhez. Személyében egy olyan embert ismerünk meg, aki saját magánéletét háttérbe szorítva hazája fejlődését tartja a legfontosabbnak, ennek köszönhetően a tanulmányain kívül szinte alig tudunk meg valamit magáról az emberről. A szerzők csak annyit említenek, hogy nem alapított családot és olykor pár sót ejtenek az aktuális életmódjáról, és kiemelik, hogy szeretett olvasni. A kötet fő vezérmotívuma tehát inkább a politikatörténet, ezáltal végigkövethetjük azt, hogyan kerül Zala megyei követként a reformországgyűlésekre, ahol nagy tekintélyre tesz szert jogi tudásával és az időszak végére az egyik legfontosabb politikussá válik, akit még a betegágyán is felkeresnek a kollegái, csak hogy kikérjék a véleményét a dolgok állásáról. Az 1848-as forradalom és szabadságharc tárgyalásánál általában megtanuljuk a beosztását, de igazságügyi miniszteri tevékenységéről és a képviselőséghez való viszonyáról keveset tudunk meg, itt ez meglehetősen részletesen van ábrázolva. A világosi fegyverletételt követően jön a passzív ellenállás időszaka, ahol a szerzők hangsúlyozzák, hogy ezt ő soha nem hirdette meg nyilvánosan. Ezt követően elvezetnek minket a Felirati Párt és a Határozati Párt harcától kezdve Teleki László öngyilkosságán, a Schmerling-féle provizóriumon és a Húsvéti cikken keresztül a kiegyezésig, majd még tanúi lehetünk, ahogy az egyre öregedő és betegeskedő Haza Bölcse befejezi a politikai pályafutását és az életét is egyben.

A 167 oldalas törzsszöveg nem tűnik soknak, de a szerzők annyira száraz stílusban mutatták be Deák pályafutását, hogy azt érezhetjük, mintha egy jóval vastagabb kötetet olvasnánk, és ismeretterjesztő helyett egy hardcore történelmi szakkönyvhöz lenne szerencsénk. Véleményem szerint a sorozat talán legnehezebb darabja, amelyben jubileumi évfordulóra megjelent kötet révén egy-két képet vagy festményt illett volna mellékletként elhelyezni. Még a megszokott időrendi áttekintés is kimarad és a végén egy irodalomjegyzéket találunk, ahol reménykedhetünk benne, hogy a felsorolt munkák között találunk pár sokkal érdekesebb olvasnivalót.

Sásdi Tamás