Dulai Péter: Rémület. Gyilkosok és áldozatok feketén-fehéren. Cser Kiadó, 2025.

„Az offenzív, támadó jellegű darabolásra inkább csak a horrorfilmekben látni példát, valóságban ugyanis nem igazán jellemző, hogy valaki például láncfűrésszel a kezében kergesse kiszemelt áldozatát, hogy apró darabokra vagdossa fel.”

Dulai Pétert a második könyve után neveztem el magamban a magyar kriminalisztika-történet Nyáry Krisztiánjának, hasonlóképpen lettek népszerűek mindketten. Az első két könyv után nagyon kíváncsi voltam a legutóbbi munkájára, amely ígéretes címe ellenére hatalmas csalódást okozott.

A kötetben 240 oldalon 30 esetet ír le, mindezt bevezető nélkül, így voltaképpen vakon kell rájöjjünk, hogy mi a kötet koncepciója. Ezeket mind a Kádár-korszakból meríti, pár bekezdésben röviden bemutatja, mindezt rendkívül gazdag képanyaggal tálalja, amelyeken szerepel legtöbbször az áldozat és az elkövető, illetve a helyszín. Mellettük még korabeli újságcikkek kivágásait is megcsodálhatjuk, és az adott témában pár szakirodalmat is ajánl, ha olvasnánk még róla. Végül vagy az eset utóéletéről, vagy más kapcsolódó érdekességeket vázol fel röviden, itt előkerül az első sorozatgyilkos nőként Báthory Erzsébet, konkrétan azt is definiálja, honnan számít valaki sorozatgyilkosnak, de szót ejt Teleki László haláláról, ahol elsőként fényképezték a helyszínt. Különlegességként megtudhatjuk, hogy a mai Nyugati téren létezett egy Tejvendéglő nevű vendéglátóhely is.

A történetek egy része sajnos nem először bukkan fel a szerző egy-egy könyvében, így már a könyökünkön jön ki Kohány Ferenc esete, aki ledobta a gyerekeit a miskolci panelház tetejéről, de előkerül itt is a martfűi rém, Labanc Anna, és a betörésként induló, gyerekgyújtogatássá fajuló ceglédi eset. Jómagam ezek helyett szívesebben olvastam volna részletesebben Soós Lajosról, a Tejvendéglőben talált testrészről, a szegedi ötös gyilkosságról vagy a ledér erkölcsű pedagógusról.

Elsősorban azoknak ajánlott ezt az albumnak jobban beillő kötetet a kezükbe venniük, akik először olvasnak a szerzőtől, mert aki már túlvan az első két könyvön, annak hiányérzete lesz. Nyáry Krisztián azért nem ismételte ennyire önmagát, és csak reménykedni lehet, hogy a fentebb említett ügyeket egy másik kötetben részletesebben tanulmányozhatjuk a szerző tolmácsolásában.

A kötet 2026. áprilisi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken találhatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/dulai_peter_remulet_brigi

Sásdi Tamás