Dan Jones: Koronák harca. A rózsák háborúja és a Tudorok felemelkedése. Kossuth Kiadó, 2023.

„Az angol történelem három nemzedéke kétségtelenné tette, hogy bárki, akinek a leghalványabb ősi királyi vér csörgedezik az ereiben, alkalmas jelölt a királyságra – és ez a tény igaznak tűnt, akár élő, akár halott volt ez a személy.”

A középkori angol történelem egyik legvéresebb része a Rózsák háborúja, amelyet akár a korabeli Trónok harcának is nevezhetünk, persze sárkányok nélkül. Eseményei és a résztvevő személyek számos irodalmi feldolgozást megértek már és a történettudomány is elég sokszor foglalkozott vele. A brit történész, Dan Jones legújabb magyarul megjelent könyvében ezt a korszakot mutatja be nekünk, a tőle megszokott módon.

A szerző A középkor új történetéhez hasonlóan itt is az időhatárokat kibővítve tárgyalja a témát, mintegy 100 évet felölelve. A bevezetőt követően az 1420-as években találjuk magunkat, amikor még javában dúl a százéves háború és az angol király Franciaország nagy részét is birtokolja. Egészen addig, amíg fel nem bukkan egy tizenéves leányzó, aki a Jeanne d’ Arc névre hallgat és vezetésével kiverik a briteket a francia területek nagy részéről. Utána pedig pont azt látjuk, ahogyan hálából a jótettért máglyára kerül az orleans-i szűzként is emlegetett hölgyemény. Az angolok kénytelenek visszaszorulni a szigetükre és VI. Henrik uralkodásával új fejezet kezdődne a szigetország történetében, akit érezhetően nem csíp a szerző. Henriket ráadásul egy rejtélyes betegség is megtámadja, ami az újabb bonyodalom elindítója lesz: ekkor lép fel egy oldalági rokon, York hercege a koronát követelve és elszabadul a pokol. Ő maga is úgy gondolja, hogy III. Eduárd leszármazottjaként Plantegenet vér folyik az ereiben, ahogy a másik oldalon álló Lancaster-pártiak is és ez gyakori uralkodóváltást eredményez véres csaták közepette. Ezen visz minket keresztül mintegy megbízható krónikáskén a szerző egészen addig, amíg nevető harmadikként Tudor Henrik trónra nem kerül. Azonban nála is láthatjuk majd, hogy volt azért trónkövetelő, legutoljára a fia, VIII. Henrik uralkodásakor, amikor már a franciák is újra meg akarták cibálni az angol oroszlán bajszát, csak hát a paviai csata közbeszólt és a Tudorok Angliája megmenekült.

A szerző rendkívül részletesen mutatja be az eseményeket, és nagyon oda kell figyelni a sorok olvasásakor, mert a történetben szereplő személyek kavalkádjába bele lehet bonyolódni, hogy ki kivel van. Mellette a nagyobb csatákat, mint a boswmorth-i rendkívül részletesen és elég brutálisan ismerteti, kitérve szőrmentén még a korabeli fegyverzet bemutatására is. Nem Dan Jones-kötet lenne, ha a szerző nem oldaná a rendkívül sok adathalmazt a sajátos szórakoztató stílusával, ennek köszönhetően többször is eldobja a humorbombát. Olyan aranyköpéseket olvashatunk, mint:

„1431. december 16-án, szombaton, egy fagyos napon került sor Henrik második megkoronázására. A dísztribün dacára sem, tett akkora hatást a nézőkre, mint Westminsterben. Sietősen szervezték meg, és a párizsiak duzzogtak, amiért Beaufort bíboros és nem pedig egy francia püspök kente fel a királyt. Az emberek összezsúfolódtak, a zsebtolvajok pedig sokan voltak.”

„York sok száz lovas élén érkezett október 10-én, pénteken reggel 10 órakor a Westminster-palotához, ahol a parlament ülésezett. Úgy lépett be a palotába, hogy vitték előtte a kardot, majd átvágott a Nagytermen. A magas, fából készült, nyeregfa-mennyezeten Henry Yevele híres, az angol történelem 15 nagy királyát ábrázoló szobra közönyösen bámult le arra az emberre, aki most készült bejelenteni erőszakos igényét a koronára, amit egykoron ők viseltek.”

Az olvasó számára a tájékozódást két térkép és három családfa (York, Lancaster és Tudor) segíti, ami által könnyebben tudja követni az eseményeket. A kötet végén angol nyelvű bibliográfia található, ami segíti az olvasót, ha a külföldi szakirodalomban még részletesebben elmélyülne.

A rendkívül információgazdag, ugyanakkor szórakoztató kötet ajánlható azoknak, akiket érdekel a középkor, azon belül is Anglia története!

Sásdi Tamás