Csunderlik Péter: Egy különleges közép-európai történész. Hanák Péter pályaképe. Napvilág Kiadó, 2023.

A néhai emberek mentalitását kutató történész ott találhat ajtót a múltba, egy maitól különböző világba, ha valamit nem ért: a „miért?” kérdés feltételével és megválaszolásával nyitható meg a rés, ahonnan már beláthatunk egy rég múlt korszakba.

Mindig érdekes, amikor a közelmúlt egy jeles történészének az életéről olvasunk könyvet. Általa nem csak egy életutat, hanem a korszak történettudományának helyzetét vagy a történészek képzését is megismerhetjük. Nincs ez másként Csunderlik Péter Hanák Péterről életrajzában sem, amelyben többek között egy nem mindennapi életutat ismerhetünk meg.

A bevezetőben megismerhetjük a szerző motivációját az életrajz megírására és egyben a módszert is, ahogyan a témát feldolgozta. Először megismerjük a kaposvári Hanák család eredetét és azt a kacifántos fiatalkort, amelyben az asszimilálódott kaposvári zsidó családban felnövő fiú elvégzi az iskolákat, de az egyetemet származása miatt elzárják tőle, így elkezd dolgozni, majd nagyon kalandosan megjárja a munkaszolgálatot, belép a kommunista pártba és ráébred, hogy neki a sorsa miatt történelemmel kell foglalkoznia, hogy „megértse saját sorsát is”.

Részletes képet kaphatunk egyetemi tanulmányairól, amelyet először Pécsen, majd Budapesten folytatott és a nagyoktól tanulva csakhamar demonstrátorként tevékenykedett. A tanulmányok mellett képet kaphatunk a korabeli diákéletről, arról is miért tartották veszélyesnek a korabeli szülők a MADISZ-t. Átélhetjük a korszakban nagy szónak számító olaszországi tanulmányútját, és ezek után következik az, ahogyan ő is szerepet játszott a magyar történettudomány szovjetizálásában, sokszor átgázolva azokon, akiktől a szakmát tanulva. Ennél a résznél nagyon sötét kapunk az Andics Erzsébet vezette korabeli irányítás tevékenységéről és a szerző által kezdeményezve mi is arra vágyunk, hogy ennek a hölgynek egy másik életrajzban megismerhessük az életét. Hanák ebben az időszakban a Rákosi-féle hatalom őszinte híveként dolgozott az egyetemen, azonban a hatalom által lebutított képzésben ő továbbra is színvonalasan oktatott, miközben több korabeli diák beszámolójából megtudjuk, hogy egyes korszakokból mennyire nem tudtak normálisan tanulni. A pártállam híveként dolgozó Hanákot az 1956-os forradalom térítette le a kommunizmus útjáról. Az oktatásban már 1953-ban reformokat javasló Hanákot a Kossuth téri sortűz ábrándítja ki végleg, amikor kilőtték mellőle kollegáját, I. Tóth Zoltánt, ő pedig lábsérülést szenvedett. Ezután láthatjuk, hogyan küldik el az egyetemről és az MTA Történelemtudományi Intézetébe kerül, ahol a dualizmus korának egyik legjelentősebb kutatója lesz. Olvashatunk a Szabad Györggyel való kiegyezésvitáról és arról, hogy a menedékként funkcionáló intézetben és a baráti összejöveteleken is állandóan nyüzsgött és előadást tartott, helyettesítve az egyetemi tanári munkát. Külön kuriózum, hogy bepillantást nyerhetünk a társasági életébe, különösen Kornai Jánossal való kapcsolatába, akivel nagyon sokszor megviccelték egymást.  Tanúi lehetünk, ahogyan osztályvezetőként kezd dolgozni az Intézetben és részt vállal abban, hogy Bécsben is lehessen kutatni az Osztrák-Magyar Monarchia történetét. Láthatjuk, mely külföldi történészekkel került jó viszonyba és részletes képet kaphatunk az amerikai vendégprofesszorként eltöltött időről. Hazatérve megtapasztalhatjuk hogyan kap újra 25 év után egyetemi katedrát, amely a Művelődéstörténeti Tanszék megszervezéséhez vezet és azt, hogy ő milyen elánnal veti bele magát a tanításba. Szinte felüdülést hoz az egyetem szürke hétköznapjaiba, ahogy a szerző fogalmaz:

„Hanák Péternek a „kert és műhely” metaforáit kölcsönvéve azt mondhatjuk, hogy az ELTE-n tanítva az 1980-as években igyekezett egy kis virágzó, művelt kertet varázsolni a fegyveresek őrizte, szürke és koszos gyártelepen.”

Képet kaphatunk a tanszéki életről is, majd az utolsó fejezetben megismerjük a Közép-Európai Egyetem itthoni megszervezését és a Történelem Tanszék létrejöttét, amelyet kezdetben ő vezetett.

A kötet lapjairól egy nagyon érdekes ember pályafutását ismerhetjük meg, aki egy ideig a rossz oldalon állt, de jóvá tette a bűneit és a magyar történettudomány egyik oszlopos tagja lett belőle, aki állandóan rohanásban volt, viszont élvezet volt tőle tanulni.

A kötet szövege - köszönhetően a szerző nagyon gördülékeny stílusának - rendkívül olvasmányos, nem hiányoznak belőle a barokkos körmondatok sem. Szépen felvázolja Hanák Péter pályáját, nagyon sokat idéz korabeli visszaemlékezésekből és a tárgyalt személytől is. Nagyon szép gondolatokkal jellemzi Hanák Péter pályafutását, mint például:

„történészként is fontosnak tartotta, hogy a feltárt tényeket racionálisan rendszerezze és levezetései logikusak legyenek, az otthoni beszélgetések során pedig a megfellebbezhetetlen ítéletei előszeretettel indokolta azzal a családi körben milliószor elhangzó vitazáró fordulattal, hogy az érvelése „szigorú szillogizmusok zárt rendszere”.”

„Amikor történészként építkezett, jobban izgatta a ház díszes oromfala, mint az épület megalapozása.”

Az ilyen gondolatok mellett olykor megcsillan a szerző ironikus humora is, és rendkívül sok érdekes sztorival színesíti az amúgy sem unalmas szöveget. A fejezetek elejét egy-egy képpel indítja, ezáltal közelebb hozza hozzánk magát Hanák Pétert is. A kötet végére garantáltan az is kedvet kap ahhoz, hogy olvasson a tárgyalt személytől, aki még ezt nem tette meg. Ebben a végén egy irodalomjegyzék segíti az olvasót, amelyből a kötetben tárgyalt több esetnek és Hanák Péter műveinek is utána tud nézni. Ez a kötet nem hiányozhat egy historiográfia iránt érdeklődő olvasó polcáról sem!

Sásdi Tamás