Hetven rejtély az ókori Egyiptomból (szerk.: Bill Manley). Athenaeum 2000 Kiadó, 2006.
Az egyetemes történelem egyik legszebb ékköve az ókori Egyiptom témája. Ha az ember vizsgára próbál belőle készülni, akkor könnyen undort kaphat a sok dinasztia miatt, de ha szórakozásból olvas a témában, akkor szórakoztatóvá is válhat számára. Jelen kötet nem hardcore történelmi szakmunka, hanem átmenet az album és az ismeretterjesztő munka között. Maga a kötet kivitelezése is inkább gyönyörködtetésre készteti jobban az olvasót, a keményborítós, minőségi borítóra nyomtatott könyvet nem könnyű kézbe venni, de a tartalma mindenképpen kárpótolja az érdeklődőt.
A kötet hetven érdekességet mutat be hét tematika szerint. Kezdésként a királyok jegyzékével ismerkedhetünk meg dinasztiákra lebontva, majd következik az igazi bevezető, ahol megismerhetjük kik is azok az egyiptomiak, választ kapunk arra ők találták-e fel az írást és részletesen foglalkozik Ménész személyével. A második rész mi másról is szólhatna, mint a piramisokról, hiszen Egyiptomot a legtöbben innen azonosítják. Miközben megismerjük a főbb piramisokat, egy nagyon fontos kérdésre választ kapunk, miszerint kik építették a piramisokat. Itt szakít azzal a (marxista történetírás által is sokat hangsúlyozott) ténnyel, hogy rabszolgák építették a piramisokat, és a cikk szerzője hangsúlyozza, hogy nincs szöveg, amely ezt alátámasztaná. A harmadik fejezetben a főbb fáraókkal ismerkedhetünk meg, és itt előjön az egyiptomi történetírás sajátossága, amelyben
„a királyok olajozottan követték egymást – meghalt a király, éjen a király! Így hát azt megállapítani, hogy egy királyt tényleg meggyilkoltak-e, szabályszerű detektívmunka, mivel az esetleges elkövetők mindent megtettek, hogy elleplezzék az igazságot.”
Természetesen nem maradhatnak ki a legnépszerűbb fáraók, mint Enhaton, Tutanhamon és Kleopátra sem, utóbbinál még a szerző kiemeli annak napjainkig élő szépségkultuszát is.
A negyedik részben megismerjük többek között a hükszoszokat és azt, ki volt Szinuhe. Az ötödik részben a művelődésről kapunk egy nagyon átfogó képet, olvashatunk a mumifikálásról, az írásrendszerről és az irodalomról is, itt található a könyv leglényegesebb megállapítása, amely szerint:
„Az ókori Egyiptom múlhatatlan bűvöletében tart bennünket. Társadalma és kultúrája, már-már karnyújtásnyi távolságra van tőlünk – az egyiptomiak sok gondolata és meggyőződése, viselkedésmódja és értéke rokon a miénkkel. E kultúra ugyanakkor számunkra egzotikus és ismeretlen elemekben is bővelkedik – másfajta értékekről, másfajta tudásról, más életmódról árulkodik. Bármennyire is rejtélyesnek és furcsának tűnjenek azonban e jelenségek, az egyiptológia egyik feladata megvizsgálni őket, és megkísérelni olyan magyarázatot adni rájuk, amely saját kulturális közegükbe helyezi őket.”
A hatodik fejezet a könyv második nagy erőssége, itt választ kapunk a különböző korszakváltásokról, megismerhetjük mitől olyan különleges a kádesi csata és megismerjük Hérodotosz tevékenységét. Az utolsó fejezet Egyiptom és a Biblia kapcsolatairól szól, ahol a fejezet szerzői felhívják a figyelmet az időrendi problémákra, miközben olyan rejtélyekről olvashatunk, hogy élt-e Mózes Enhaton udvarában, vagy miért nem olvashatunk az egyiptomiak történelmében a zsidók kivonulásáról.
Maga a kötet rendkívül sokrétű ismeretet nyújt olvasójának, a szöveg az ismeretterjesztő művekhez hűen olvasmányos, amelyet nagyon gazdag képanyag egészít ki. Ajánlható bárkinek, aki az Egyiptomról szerzett ismereteket szeretné felfrissíteni!
Sásdi Tamás
