Baráth Katalin: Szórakozik a tömeg. Fejezetek a modern populáris kultúra magyarországi történetéből. Kronosz Kiadó, 2023.

„Időről időre fölmerül bennem a gyanú, miszerint hajlamos vagyok olyan történeti témák felé fordulni, amelyek az „ezt miért kell tudnunk?” kategóriába sorolhatók.”

Ha a történelem szót meghalljuk, általában az uralkodók, a háborúk és a régmúlt törvényei jutnak eszünkbe, vagy jobb esetben egyes művészeti stílusok. Baráth Katalin legújabb könyve egy igazi unikum a történelmi szakkönyvek sorában, hiszen az egyszerű ember mindennapjaiba kalauzol el minket, szinte eddig nem érintett témákban.

A kötet hét tanulmányt tartalmaz, három nagyobb egységre bontva. Az első az Újabb műfajok a divatban és az irodalomban címet kapta, ahol először a napszemüveg elterjedéséről olvashatunk a századelő és a Horthy-korszak Magyarországán. Itt láthatjuk, ahogy az eleinte fényvédőnek használt eszköz elterjed a mindennapokban és a hétköznapi ember azért is használja, hogy ne teremthessen az idegenekkel szemkontaktust. Egyben a híres embereknek kitűnő védekezést az őket felismerő rajongók ellen. A szerző itt még bemutatja, miként egyeztethető össze a tárgyalt kellék a coolság fogalmával. A következő tanulmányban keveredik a társadalomtörténet és egy kicsit a könyvkultúra története. Azt mutatja be az Új Idők cikkei alapján, hogy az újság hogyan korteskedett a korszakban a minőségi magyar irodalom mellett és próbálta kiszorítani a ponyvát. Itt szerepet kap az egyik legnagyobb korabeli könyvkereskedelmi cég, a Singer és Wolfner tevékenysége is és a könyvtörténetben jártas olvasó akár fel is ismerheti Révay Mór János korábbi törekvéseit a minőségi irodalom terjesztésére. A társadalomtörténeti vetületben érezhetjük, hogy az újság arra törekedett, hogy minél szélesebb társadalmi bázist teremtsen az olvasók között, ahol eltűnik az osztályjelleg a grófnő és komorna között, hiszen

„A jó regény közösséget teremt.”

A második nagyobb részben a futball magyarországi kezdetei kerülnek terítékre. Először azt követhetjük végig, hogyan terjedt el a népszerű labdajáték Magyarországon az angolok segítségével, egyben a szerző azt is megemlíti, hogy a história ezen ágával nagyon mostohán bánt eddig a történettudomány. Ezután végigvezeti számunkra azt, ahogy a magyar focisták felkerültek a globalizálódott játék térképére, majd a következő tanulmányban a külföldet megjárt játékosok útjairól kapunk részletes beszámolót. Ezt a szekciót egy olyan tanulmány zárja, amelyben keveredik a sport-és a gazdaságtörténet. Itt a századelő két legnagyobb csapatának, az FTC-nek és az MTK-nak a stadionalapítási viszonyairól és az alapítókról kapunk részletes képet.

Az utolsó részben maradunk a sportnál, először az autó és az autóverseny magyarországi fogadtatását ismerhetjük meg, azt, ahogyan az egyszerű ember viszonyult a dübörgő és büdös masinához. A szerző itt érinti a korai autóversenyzés magyar vonatkozásait is, jómagam kissé hiányoltam az első magyar Grand Prix győztes, Szisz Ferenc megemlítését.

A záró fejezetben visszatérünk a futballpályákra, de a lelátókon maradunk és azt mutatja be számunkra a szerző, hogy a korabeli lelátókon milyen magas számban képviseltették magukat a szebbik nem képviselői. Itt megismerjük az átlagos nődrukkert, aki csak a férjét kíséri, de deviáns szurkolókra is példát kapunk. Emellett képet kapunk arról is, hogy egyes férfiak hogyan viszonyultak ahhoz, ha nőt láttak a lelátón szurkolni.

A kötet műfaja amolyan átmenet az ismeretterjesztő és a szakkönyv között. Történeti munkához képest a szerző stílusa rendkívül egyedi, sokszor mintha egy laza előadást hallanánk tőle, ennek köszönhetően sokszor a humorát is csillogtatja előttünk, ezért ezt a könyvet kevésbé ajánlatos tömegközlekedésen olvasni, főleg az ilyen gyöngyszemek miatt:

„A dualizmus Magyarországán a különféle fény-és fizikai hatásoktól védelmet ígérő (korabeli szóhasználattal élve) pápaszemek nem számítottak kuriózumnak, gondoljunk csak a sötétített üvegű okuláré első számú reklámarcára, Tisza Kálmánra.”

„Egy másik élclapi életkép szerint a paraszt aki a Szegedre „ideges zúgással, néha siránkozó morgással” bepöfögő autó meghajtását firtatta, így vélekedett: „belű van fogva a ló, oszt azé kehög oan veszöttül”. A lap hivatásos tréfamesterei az – ezek szerint máris fölvirágzó – autótolvajlást sem hagyták szó(vicc) nélkül. Kérdezvén, „mi a jelzője annak a közismert automobil-tolvajnak, aki a minap gazdája talpa alól csente el azt a magaszalad járművet?”, ezt a választ adták: „Motórius gazember”.”

„Sötétszürke talajon, lombtalan fák előterében fehéringes férfiak néznek az égre. Ez nem egy monokróm impresszionista festmény, hanem a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC, első elnöke Eötvös Lóránd) és a Szabadkai Sport Egyesület futballmeccséről készült fotó.”

A szórakoztató stílus mellett a szerző sokat idéz a korabeli sajtó forrásaiból, és a szakkönyv jelleget a lábjegyzetek sokasága adja meg. A tanulmányok elején és végén egy-egy képmelléklet hozza hozzánk közelebb a tárgyalt témát és a végén egy kisebb irodalomjegyzék gondoskodik arról, hogy a tárgyalt témákban még jobban elmélyülhessen az olvasó.

A mindennapok története iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány!

Sásdi Tamás