Mérföldkövek a magyar művelődéstörténet-írásban. (szerk.: Monok István). Kossuth Kiadó - Eszterházy Károly Főiskola, 2015.

Egyedi tanulmánykötetet tarthat a kezében az olvasó, mert a magyar művelődéstörténet több ágának históriáját összegző könyv még nem jelent meg hazánkban. A kötet a Magyar Tudományos Akadémia által megtartott konferencia anyagát tartalmazza bőséges hivatkozási alappal ellátva. Többszerzős kötet révén nem minden téma olvasmányos, de közös bennük az, hogy az általuk képviselt tudományterület nagyon sokszor hanyagolva volt a legtöbb Magyarország történetét összefoglaló munkákban. Az első tanulmányban Kósa László összegzi hogyan jelent meg történetírásunkban a művelődéstörténet és hogyan jutottunk el az általa szerkesztett vaskos kötetig. Olvashatunk tudományközeli kapcsolatokról, a művészettörténet, a jeltörténet és az irodalom művelődéstörténettel való kapcsolatáról. Monok István a könyvtörténet és a művelődéstörténet kapcsolatáról értekezett, eszerint a könyvkultúrával elég hanyagul bánt még a művelődéstörténet is és jómagam is megértettem, hogy például egy történelemmel foglalkozó embereknek miért hiányos az ismeretük az általuk művelt terület ezen ágáról. Gazda István a reáltudományok historiográfiáját foglalta össze, míg Krász Lilla az orvostörténetre tért ki érdekes nyelvezettel. Olvashatunk a Kőszeghy Péter által szerkesztett Magyar Művelődéstörténeti Lexikon múltjáról és lehetséges folytatásáról, de azt is megtudhatjuk, hogy Horn Ildikó mit hiányol belőle. Gyáni Gábor pedig a 70-es évekbeli gondolkodást mutatta be négy történész szemszögéből a művelődéstörténet fogalmáról. Ha valaki az olvasottak alapján késztetést érezne a témában való további elmélyedésre, a jegyzetek mellett a kötet végén egy kisebb bibliográfia segíti a tájékozódást az eddig megjelent művelődéstörténeti szakmunkákról. A kötet ajánlható bárki számára, akit érdekel a hazai művelődéstörténet 2014-es helyzete!

Sásdi Tamás