Medgyesi Konstantin: Apagyilkosság. Kádár János és Grósz Károly küzdelme. Open Books, 2022.
Elég ritkán veszek történelmi témájú ismeretközlő irodalmat a kezembe, inkább a történelmi fikciók állnak közelebb hozzám. Medgyesi új könyve üdítő színfoltja a kommunista korszak történelmi forrás-feldolgozásának. Modern szerkesztésű, átgondoltan strukturált, olvasmányos (!) – nem száraz levéltárazási lenyomat, hanem valódi politikusokat emberi mivoltukban, élénk képekkel lefestő feltárás.
Látszik a szövegben, a történetvezetésben egyaránt, hogy Medgyesi Konstantin próbálta minél inkább beleképzelni magát, átérezni ezt a korszakot annak politikai hangulatával. Ez abban is megmutatkozik, ahogy – a bőséges tényadatok és lexika közlése mellett – egységben jelenik meg a főbb szereplők emberi és történelmi oldala a maga komplexitásában.
Medgyesi stílusa könnyed, a témát a történelem iránti elkötelezett szeretetével és alázatával fogta meg, s nincs a könyv híján a komoly tartalomba illően belesimuló humoros elemeknek sem, nem is beszélve a találó kép magyarázatokról!
Sásdi Tamás:
Hiánypótló munka született a szegedi történész tollából. A Kádár Jánosról szóló kötetekből Dunát lehetne már rekeszteni, viszont Grósz Károly tevékenységéről eddig egy ismeretterjesztő munka sem született tudomásom szerint. A rendszerváltás előtti időszakról nehéz elfogulatlanul írni, mivel nagyon közel van még hozzánk, a szerző mégis már az előszóban leszögezi, hogy ezzel az időszakkal is muszáj foglalkozni a következőképpen:
„Mind Kádár János, mind Grósz Károly része a magyar történelemnek, ők ketten együtt, ha összeadjuk kormányzásuk éveinek számát, harminchárom évig határozták meg Magyarország politikai történéseit; ebből persze Grószé – még ha megengedően számolunk is – csak esztendő, Kádáré pedig több mint harmincegy. A kommunista diktatúra irányítóiként sem szobrot, sem azt nem érdemlik meg, hogy közteret nevezzenek el róluk. Az viszont nekik is jár, hogy tevékenységükről higgadt diskurzust tudjunk folytatni.”
A szerző ezek után amolyan párhuzamos karriertörténetben végigvezeti az olvasót a rendszerváltás előestéjéig Kádár és Grósz pályáján keresztül. Először tanúi lehetünk, hogy miközben Kádár irányítja az országot, Grósz milyen kacskaringós útvonalat jár be először mint propagandafőnök, majd megyei titkár, végül láthatjuk hogyan kerül be a szűk vezetésbe és az öregedő Kádár hogyan választja ki őt először miniszterelnöknek, majd hogyan lesz Grószból főtitkár. Láthatjuk annak a menetét, hogyan dől el, ki legyen Kádár utódja, aki azt érzi, hogy el fogják őt árulni. Miután már egymás mellett vannak a hatalomban, láthatjuk hogyan kerül ki fokozatosan Kádár a hatalomból és miként épül le teljesen szellemileg. Nagyon részletes képet kapunk annak a bizonyos utolsó beszédnek a körülményeiről és végigkövethetjük ez milyen hatással van a rendszerre, egyben Grósz hatalmára. Tanúi lehetünk milyen hatással volt haldokló Kádárra Nagy Imre újratemetése és átélhetjük az utolsó napjait is. A szerző külön kitér arra, hogyan viszonyult Grósz Károly a Nagy Imre-kérdéshez és a rendszerváltozás után szőrmentén megtudhatjuk milyen voltak az utolsó évei.
A kötet szövege rendkívül olvasmányos, a szerző sűrűn hivatkozik a korabeli forrásokra és idéz is belőlük bőségesen. Az olvasmányosságot megfűszerezi a szerző olykor ironikus humora és néhány érdekes sztori leírása. A párhuzamos karriertörténet mellett elkülönített szövegként tömören olvashatunk olyan fogalmakról, mint az Elnöki Tanács vagy a Központi Bizottság, de megismerhetjük a korszak mellékszereplőit is, többek között Komócsin Zoltánt, Király Zoltánt és Németh Miklóst. A szöveget nagyon gazdag képanyag egészíti ki, amely még közelebb hozza hozzánk a tárgyalt témát. A kötet végén pedig irodalomjegyzék segíti az olvasót a továbbolvasásban.
Elfogulatlan, ironikus humorú munka született, amelyet bátran lehet ajánlani a magyarországi szocializmus története iránt érdeklődő olvasóknak!
