Horváth János: Kubai retró, Geopen Kiadó, 2013.

Avagy egy könyv újra irata

A polcok között járva, a könyv láttán teljesen izgalomba jöttem. Igen! Horvát János újra írt Kubáról. Akkor még nem tudtam, hogy ez a könyv Kubai Riport című írásának a feldolgozása, újra irata, kiegészítése.

A szerzőről kevesen tudják -a riporteri múlton kívül-, hogy a spanyol nyelv tanulását gimnáziumi irodalomtanárának köszönheti. Ezek után az ELTE Spanyol Tanszékén tanult, melyet két év kubai ösztöndíj követett, ami alkalmat adott televíziós riporteri tehetségének kibontakoztatására is. A Hét című műsor munkatársaként többször járt Kubában. Nyert pingpongon interjút Fidel Castro-val, és dokumentumfilmeket is készített Kubáról, illetve Dél-Amerikáról. Ekkor született Kubai Riport című könyve. Ezt a mai napig szívesen használják mind idegenvezetők, mind az országba látogatók, mintegy hiteles útikönyvet.

Aztán az 1978-as havannai Világifjúsági találkozó után hosszú szünet következett. De az országhoz kapcsolódó szeretete mindvégig megmaradt. 1999-ben járt ismét Kubában, majd Fidel Castro betegsége idején megkeresték, hogy segítsen abban, ki lehetne az új nagykövet Kubában. Összeállított egy listát, majd csalódottan közölték vele, nem találják a nevét rajta. Ekkor értette meg, valójában rá gondoltak.

Így lett Magyarország nagykövete 2006-2010-ig. Ekkor született meg az a gondolata, hogy újra ki kéne adatnia újra Kubai Riport című könyvét átdolgozott, kibővített változatban. Az írás újra olvastán jött rá, hogy bizonyos dolgok elavultak, mások új értelmet nyertek, és közben sok minden nem változott. Így újra írásra adta fejét.

Új könyvében egyszerre van jelen történelem, anekdota, és mind az a személyes tapasztalat, mely majdnem ötven évet ölel fel. Teszi mindezt szórakoztatóan, mégis alapos részletességgel bemutatva ismereteit.

Kubát lehet szeretni, vagy nem. Egy biztos, aki egyszer eljut ebbe az országba egy életre való emlékkel gazdagszik.

„Kuba keretbe foglalja fél évszázados történelmemet, havannai diákéveimtől a nagyköveti megbízatásomig. Ezért hát nem véletlen, hogy amikor átléptem a nagykövetség korábbról már jól ismert G utcai kapuját, összeszorult a gyomrom... Nincs másik ország, amelyet ennyire jól ismernék, és nincs másik ország, amelyet ennyire szeretnék. Szeressék Önök is!”

Horvát János

Kakuk Éva