A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései (szerk. Rainer M. János). Kronosz Kiadó, 2022.
A kötet méltó párja a Kossuth Kiadó által 2020-ban megjelentetett A Horthy-korszak vitatott kérdései című konferenciakötetnek. A folytatás valamivel nyugodtabb körülmények között született meg, de a koncepciója hasonló, mint a fentebb említett kötet. Lamm Vanda MTA-alelnök megnyitóját követően a hét szekciót egy-egy hosszabb szövegű előadás és három-három kiegészítés képviseli. Már a kezdés elég erős, hiszen Valuch Tibor a korszak társadalomtörténetének kutatási lehetőségeit mutatja be elég száraz módon és a feleltek is hasonlóak. Számomra a gazdaságtörténet mindig is mumusnak számított minden témakörben, azonban az itteni rész volt a legérdekesebb, hiszen ténylegesen megismerhetjük azt, hogyan kutatták a korszakban ezt a témakört, majd a felkért hozzászólók közül olvashatunk a mezőgazdaság történetének kutatásáról és a parasztság történetének kutatásáról is a korszak folyamán. A kultúra szekcióban György Péter lényegében Révai József elméletét és A tanú című film hatását járja körbe, míg a hozzászólások közül Balogh Margit a korszak egyházpolitikájáról értekezik. A politikai rendszer jellegét bemutató szekcióban Gyarmati György a Rákosi-és a Kádár-korszak jellegzetességeit kívánja bemutatni, míg Pető Andrea hozzászólóként a női vezetők hiányát hozza fel, A külpolitikáról szóló szekció talán a másik legérdekesebb része a kötetnek, ahol Békés Csaba a korszak több alperiódusának külpolitikai törekvéseit mutatja be, amely sosem volt független. Az oktatás és tudománypolitika szekcióban Pritz Pál főleg az MTA korszakbeli helyzetére és az egyetemi kutatásra helyezi a hangsúlyt, míg Szabolcs Éva pedagógia tudományának ötvenes évekbeli helyzetéről és Szabó Zoltán András a Magyar Pedagógia folyóirat korszakbeli változásairól számol be. Az utolsó szekció magát a rendszert járja körbe Kádár János személyével együtt és Földes György magáról a rendszerről beszél hosszan, míg a hozzászólók közül Tabajdi Gábor a kádárizmus kutatásáról és Majtényi György a korszak társadalmának kutatását mutatja be és végül Horváth Sándor a Kádárizmus sajátosságait mutatja be a saját szemszögéből A kötet Kalmár Melinda összegző zárszavával ér végül véget. Maga a szöveg lényegében azoknak ajánlott, akik tényleg történelmi szakszöveget akarnak olvasni. Ennek ellenére jól követhető és a lábjegyzetekben akár olyan irodalmat is találhat magának a kedves olvasó, ami a különböző témákban való továbbolvasást is elősegíti. Lényegében ez a kötet csak a hardcore történelmet szeretőknek ajánlott, akik hozzá vannak szokva a nagyon durva szakszöveghez. Ők élvezni is fogják.
