Fügedi Erik: "Könyörülj, bánom, könyörülj..." Helikon Kiadó, 1986.
„Az a négy esztendő, amely Lajos király halála és Zsigmond trónra lépése között helyezkedik el, két szék között a pad alá esett. Az Anjouk szempontjából csak az utójáték, a Zsigmond-kor szempontjából csak az előzmény szerepét játszhatta csak azok szempontjából ítélték meg.”
Kevésbé ismert az a néhány esztendő, amelyik Nagy Lajos halála és Zsigmond uralmának kezdete között telt el. A nagyobb összefoglalók általában pár mondatban elintézik ezt a témát, míg van középiskolai tankönyv, amelyik teljesen kihagyja. A magyar királyok történetét feldolgozó Belga Királyok a házban című dala meg is jegyzi, hogy „Kis Károly nem került érettségi tételbe, nem futotta neki még ennyire se”. A köztes évek egyik feldolgozása a Kádár-korszak történetírásának egyik utolsó sorozatában, a Helikon által kiadott Labirintusban jelent meg Fügedi Erik tollából.
A szerző a lovagkirály halálától kezdi az elbeszélést, közben pedig felvázolja a korabeli dinasztikus politikát és érinti kicsit az Anjouk magyarországi uralkodásának körülményeit is. Ezután kerül sor arra a furmányos manővernek a prezentálására, amelyet az özvegy királyné, Erzsébet hajtott végre. Nagy Lajos alatt már meg volt beszélve, hogy halála után lánya és annak leendő férje, Luxemburgi Zsigmond örökli a trónt. Azonban Erzsébet elintézi, hogy Zsigmond egyelőre még a trón közelébe se kerüljön, helyette Mária legyen a királynő. Számunkra már megszokott dolog, hogy egy nő ül a trónon, de a szerző hangsúlyozza, hogy a középkorban egy szokatlan volt, hiszen az emberek a férfiuralomhoz szoktak hozzá, a leírásban pedig érződik némi hímsovinizmus is. Erzsébet ármánykodását megelégelik a főurak és képbe kerül Durazzói Károly, akit a hölgyek helyére szánnak. Károlyt megkoronázzák, azonban alig uralkodik valamit és gyilkosság áldozata lesz. A magyar történelemben elkövetett királygyilkosságának ritkaságát érzékletesen említi meg Fügedi:
„A magyarok hírnevét az eset aligha öregbítette, talán különösen azért volt kirívó, mert hosszú történelmünk folyamán mindössze két uralkodó esett gyilkosság áldozatául: 1290-ben Kun László és 1386-ban Kis Károly. Más nemzetek múltjával összehasonlítva a szám nagyon kicsi, ami azonban egyik esetben sem menti az orgyilkosságot, nem is emeli a politika elfogadott eszközei közé.”
Innentől pedig egyenes út vezet az özvegy királyné bukásához és Zsigmond hatalomra jutásához.
A mindössze 140 oldalas kötet rövidnek tűnik, azokban a szerző tömény stílusának köszönhetően azt érezzük, hogy könnyen beleveszünk a kapott információkba. A szöveg nehézségét fokozza, hogy sokat idéz a korabeli forrásokból: törvényekből, oklevelekből és krónikákból. Olykor némi ironikus megjegyzéssel próbálja oldani a nehezen befogadható szöveget. Ezt próbálják segíteni a műnyomón mellékelt képek is.
Nem egy könnyed nyári olvasmány, ennek ellenére érdemes egyszer elolvasni, hogy képet kaphassunk erről a pár évről, amiről sokszor a nagyobb összefoglalókban is csak egy-két oldal szerepel.
Sásdi Tamás
