Váradi Anna: Idővándor 1. rész. Honfoglalás. Szülőföld Könyvkiadó, 2021. 

A honfoglalás egyik legnépszerűbb témája történetírásunknak, napjainkban is tart róla a vita, hogy tudatosan jöttek ide a többiek után vagy tényleg a besenyők támadtak és ez vetetett a megtelepedéshez. A témáról szóló kötetekről Dunát lehetne rekeszteni és filmeket is forgattak róla, elég csak az 1996-os filmre gondolni, ahol – csak hogy egy klasszikust idézzek – „Égszínkék szemű Franco Nero vágtat a Kárpátok vonulatain és találkozik egy bőrszerkós securitys kinézetű úz csapattal..."  Mellette ott van a Magyar vándor című film is, amely vicces megközelítésben mutatja be, ahogyan a hét vezér keresi a népét. Váradi Anna könyve egy igazi kuriózum, mert főhősei a 21. századból mennek vissza a honfoglalás korába.

Bence egy átlagos 21. századi kamasz életét éli, nem érdekli a tanulás, történelem órán is szívesebben nyomkodja a telefonját, otthon x-boxozik, meg olykor bandázik és az osztály eminensét, Lórit szekálja. Szüleivel se jó a kapcsolata, akik szinte alig vannak otthon a munkájuk miatt. Egy délután Bence nagyon fázik és magára húz egy köntöst, majd nemsokára minden megváltozik. Hirtelen egy idegen helyen találja magát és élete teljesen fenekestül felfordul…

Főhősünk először Etelközbe kerül, ahol összebarátkozik az őt megtaláló Csekével, aki hazaviszi a családjához, ahol befogadják és családtagként kezelik. Általuk Bence megismeri a még vándorló magyarok életvitelét, megtudja milyen jurtában lakni, milyen ételeket esznek, hogyan védekeznek a betegségek ellen és mivel foglalkoznak. Bence megtanul lovagolni és az íjjal bánni, megismerkedik a különc Keve apóval és Zámorral, a táltossal, aki elrabolja és emiatt kell főhősünknek visszatérnie a jelenbe. A jelenben nem érzi jól magát, de megtalálja a Turul fiait, ahol a korábban cikizett Lórival nagyon jó barátságba kerül. Találnak egy titokzatos naplót, amelynek segítségével megfejtik, hogy vissza tudnak menni az időben újra a szeretett korszakba. Külön öröm volt olvasni, ahogyan a kötetben ekkora misztikummal felruházták a Feszty Árpád festette körképet, amely bizonyos időközönként megnyílik és át lehet menni az időkapun Másodjára már a honfoglalás utáni évekbe kerülnek immár hárman, egy kislánnyal kiegészülve, ahol további kalandok és ismeretek várják az olvasót, ezúttal megismerhetjük a fém-és fazekasmesterséget, tanúi lehetünk egy esküvőnek és persze a kaland sem marad el.

A kötet szövege rendkívül olvasmányos, egyszerre kalandos és ismeretterjesztő is. Végigizgulhatjuk, amint Bence tanúja lesz a honfoglaló magyarság életmódjának, ugyanakkor izgulhatunk is először azon, hogyan menekül el a táltostól, majd hogyan tudja megmenteni az egyik társát. Számomra külön öröm volt az, amikor a második időutazás előtt a gyerekek bejárták az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot. Aki járt már itt, annak nagyon jól felidézi a könyv azt az élményt, amit ez a hely nyújt, és kedvet csinálhat annak, aki még nem járt itt.

A történelem megidézése mellett ez a könyv az emberi kapcsolatokról is szól. Bence összebarátkozik Csekével és a kötet közepére Lórival, majd a végére szerelmes is lesz Kincsőbe és abszolút nem akar visszamenni a saját világába. A vége felé ő maga hasonlítja össze a két világot, amikor Csekének mesél arról, ő honnan jött:

„A te világodban minden olyan egyszerű. Úgy értem, itt világosak a szabályok. Nálunk ugyan könnyebb az élet, hiszen kényelmes, fűtött otthonokban tengetjük napjainkat, nem törnek ránk a besenyők, nem kell a területért, az állatért nap, mint nap ölre menni. Ha beteg vagy, orvoshoz mész, aki felírja a gyógyszert, amit beveszel, és amitől jobban leszel. Viszont sok ember életéből hiányoznak az igazi kapcsolatok! Az embereket nem tartja össze olyan szorosan a vérségi kötelék, mint nálatok. Sokan rettenetesen magányosak, egyedül élnek. Hiába csörög állandóan a telefonjuk. Az nem ugyanaz. – Itt szünetet tartottam, majd kis idő múlva sóhajtva folytattam: – Nem tudom, Cseke, kinek hol jobb, de én szeretnék itt maradni. Úgy érzem, ehhez a világhoz tartozom, ahol az egész napos kemény munka után az általam elejtett húst esszük meg. Nekem jobban esik azt a ruhát viselni, amiről tudom, hogy Kincső készített nekem nagy gonddal. Itt értéke van mindennek! Kezdve a legegyszerűbb takarótól vagy korsótól a míves fegyverekig, mert ezek nem csupán használati tárgyak, hanem az élet szerves részei. Ezért becsülöd a tárgyban az alkotóját. Tudod, ki csinálta fáradtságos munkával, meg azt is tudod, ha elromlik, nem fogod a szemétbe hajítani, hanem megjavítod, amíg csak lehet. S ha ez sem megy már, akkor is felhasználod valami hasznosra. Mert minden tárgyadban benne rejlik az alkotójának a lelke is, aki nem lelketlen gép, hanem egy, az életét a mesterségének szentelő ember, aki aprólékos gonddal készítette el a portékáját a számodra. Aztán tetszik az is, ahogyan bántok egymással, s a családban megadjátok a tiszteletet az idősebbeknek! Összedolgoztok, és mindenkire szükség van a boldoguláshoz! Nálatok minden ember értékes és pótolhatatlan. Szeretitek és megbecsülitek egymást.”

Két világ szembeállítása is ez a kötet, a történelmi ismeretek, a kaland és az emberi kapcsolatok bemutatása miatt garantált felejthetetlen olvasmányélményt nyújt. Bátran ajánlom, azoknak, akik egy nagyon jó történelmi regényt szeretnének olvasni!