Kertész István: Hellász csillagai. Kocsis Kiadó, 2024. 

„A görög civilizáció emberközpontúságának lényege az, hogy ráébresztette a természetnek és a társadalmi mozgásoknak addig végtelenül kiszolgáltatott embert arra, hogy polgár is lehet. A polgár pedig nem egyszerűen tagja egy közösségnek, hanem mint zóon politikon, azaz politizáló lény, alakítója saját közösségének, átformálója természeti környezetének.”

Az ókori görögség történetét többféle módon feldolgozták már, a rendszerváltást követően legjobban a felsőoktatásban tanulók számára készültek szakszavakkal megírt összefoglaló munkák, az ismeretterjesztő szekcióban, közérthető nyelvezettel Kertész István adott közre számos áttekintést. 2024-ben megjelent munkája tíz életrajzon keresztül mutatja be Hellász klasszikus korának történetét.

Az első fejezetben általánosságban beszél az ókori görögség világáról, kiemelve Athén és Spárta szerepét. Szól a két városállam eltérő politikai berendezkedéséről, az általuk vezetett déloszi és peloponnészoszi szövetségről, és a két összekötő kapcsot is megemlíti, a hitvilágot és az olümpiai játékokat. Ezután következnek az életrajzok, ahol a források segítségével mutatja be a tárgyalt személyeket, már amennyire azt azok megengedik. A tíz életrajzban az ember mellett felvázolja a hozzájuk kapcsolódó eseményeket és az egyes államok működését. Lükorgosz életrajzát olvasva tisztában leszünk a spártaiak életvitelével, a lakonikus állam rendszerével, a fiúk és lányok nevelésével. A régészeti eredményekre hivatkozva megcáfolja a Taügetosz-mítoszt is. A következő biográfiákban bontakozik ki az athéni demokrácia kialakulása és fénykora. Drakón törvényeit ugyan kihagyja, Szólonnál főleg az általa kidolgozott alkotmányról, Peisztratosznál a türannisz rendszeréről olvashatunk és részben megemlíti Kleiszthenész reformjait is. Milónnál jobban előtérbe kerülnek az olümpiai játékok, ahol kitér a sportolók étrendjére és részletesen leírja a birkózás szabályait. I. Alexandrosznál láthatjuk hogyan lett makedón nép a görögség része és megtudjuk mi a különbség a makedónok és a macedónok között. A görög-perzsa háborúkat javarészt a Themisztoklész – Ariszteidész ellentétre húzza fel, de megemlíti a thermopülai csatát is. Ezután láthatjuk még a demokrácia virágkorát Periklész által, majd következik Athén hegemóniájának végét jelentő peloponnészoszi háború, majd jön Thébai rövid vezető szerepe és végül Nagy Sándor hatalomra kerülése. Az utószóban napjaink demokráciájának problémáit veti össze az ókorival, majd a függelékben Spárta királyainak lexikonszerű felsorolását tekinthetjük át.

A szerző a tőle megszokott olvasmányos módon beszéli el számunkra az ókori görögség virágkorát, ezeket a forrásokból vett idézetekkel egészíti ki. Történetmesélés közben nem hagyja ki az olyan fogalmak tisztását, mint a szeiszaktheia vagy az osztrakiszmosz. Az egyetemi tankönyvekkel ellentétben a görög fogalmakat és neveket a magyar megfelelőjeként írja le, ami könnyebbé teszi a szöveg feldolgozását. Könyv közepén minőségi papírra nyomott képmelléklet hozza hozzánk még közelebb az olvasottakat.

A könyv bátran ajánlható azok számára, akik egy könnyen olvasható összefoglalást szeretnének kezükbe venni az ókori görögség klasszikus koráról.

Sásdi Tamás