Medgyesi Konstantin: Az utolsó magyar pártfőtitkár. Grósz Károly politikai életrajza. Ludovika Egyetemi Kiadó, 2024.
„Grósz Károly „Arad” előtt politikai értelemben rendre győzött, az aradi kudarc után viszont sorra veszíti el a közéleti csatákat. A fordulatokkal teli viharos magyar történelemben is lényegében példa nélkül áll az eset, hogy egy vezető politikus imázsa ilyen rendkívül rövid – akár percekben számolható – idő alatt omoljon össze.”
Sok könyvajánlóban leírtam már, hogy a Kádár-korszakról szóló feldolgozásoknál könyékig járunk a korszak névadóját bemutató könyvekben és főleg 1956 témájában. Számomra külön öröm mindig, amikor a szocializmus egy másik képviselőjét ismerhetjük meg közelebbről. Medgyesi Konstantin Kádár János és Grósz Károly párhuzamos politikai pályafutását bemutató Apagyilkosság című könyve után most az utolsó magyar pártfőtitkár életrajzát dolgozta fel.
A bevezetés után Grósz Károly fiatal éveibe nyerhetünk egy kis bepillantást, aki már édesapjától a kommunista ideológiát szívta magába. Így nem volt kérdés, hogy már fiatalon melyik párthoz fog tartozni. Gyorsan a Párt kötelékébe került és tanúi lehetünk, ahogy először rádiós párttitkárként tevékenykedik, majd sebesen a húsos fazék közelében találja magát. Szóba kerül az 1956-os szereplése is Miskolcon, amikor Kádár és Nagy Imre között kell döntenie. Utóbbi mellett teszi le a voksát és ennek később még lesz következménye. Ezután következik a miniszterelnökséghez vezető kanyargós út, hisz dolgozott agitprop osztályvezetőként, majd lekerült Borsodba első titkárnak, aztán visszatért Budapestre szintén ebben a pozícióban. Közben pedig egy olyan személyiség tárul elénk, aki szókimondó ugyan, de nyitott a társadalmi problémákra és a buszon is felkereshetik az elvtársak a problémáikkal. Kicsit a magánember is előkerül, aki szereti a pacalt és a nagyfröccsöt, valamint a komolyzenét. Nemhiába szemelik ki a 80-as években a miniszterelnöki posztra, ahol a gazdasági nehézségek menedzselése lesz a fő feladata. A következő lépcsőfok a főtitkári poszt elnyerése, ahol lényegében az Apagyilkosságban felvázolt kérdést járja körbe a szerző, miszerint elmondható-e, hogy Brutusként viselkedett Grósz Károly Kádár leváltásakor. Amint felér a címszereplő a csúcsra, egyből kezdődik is a lejtmenet, amelynek főbb állomásai a démonokkal való megküzdés Nagy Imre újratemetésekor, az Aradon lezajlott megalázó tárgyalás Ceausescuval és a fehérterrorral fenyegető beszéd. Tanúi lehetünk, hogy próbálja menteni a renoméját, de mindig közbeszól valami vagy valaki: először Pozsgay 1956-ot népfelkeléssé nyilvánítva, majd Kádár János a híres utolsó beszédével. Ekkor már a rendszerváltozás hajnalán vagyunk, és párton belül sem támogatják Grószt. Elkövetkezik a békés rendszerváltás és Grósz nyugdíjasként Gödöllőn telepedik le, ahol kezdetben nem fogadják jó szívvel. Itt megismerjük a remeteként élő egykori politikust, akihez kijárnak interjút készíteni, ő pedig egymagára főzi a körömpörköltet. Rövidesen megbetegszik és a végén átélhetjük a szenvedéseit, majd a halála által kiváltott politikai reakciókról olvashatunk. Végezetül azok az összehasonlítások kerülnek elő, amikor a demokrácia kikiáltása után a hatalmon levő politikusok egy-egy nyilatkozataihoz kapcsolták a fehérterrorral riogató beszédet.
Szakkönyvhöz képest közvetlen, olvasmányos szöveget kapunk a szerzőtől, amelybe sok sztorizgatás és némi humor is elfért. Sokat idéz a korabeli forrásokból és a korabeli közszereplők visszaemlékezéseiből, ezeket legtöbbször ütközteti is. A memoárokból átvett szövegek alapján pedig egyes munkákhoz egyből kedvet is kaphat az olvasó, ha még nem volt az adott mű a kezében. Ezzel kapcsolatban a törzsszöveget követően a felhasznált irodalom jegyzéke is segíthet a további olvasmánykeresésben. A szöveget egy kisebb képmelléklet egészíti ki, amely közelebb hozza hozzánk az utolsó magyar pártfőtitkár személyét.
A könyv által egy újabb személyt ismerhetünk meg a szocialista Magyarország vezetői közül, ezért kötelező olvasmány a korszak iránt érdeklődők számára!
Sásdi Tamás
