Papp Imre: A Napkirály. XIV. Lajos élete és kora. Kossuth Kiadó, 1989.
„Jól illett egy abszolút uralkodóhoz ez a titulus: a király úgy ad fényt és meleget birodalmának, ahogyan a Nap a Földnek. Az alattvalók szemében a Nap a reményt fejezte ki, azt a reményt, amelyet a franciákban uralkodójuknak kellett ébresztenie.”
A kora újkori egyetemes történelem egyik meghatározó alakja XIV. Lajos. Nemrég sorozat is készült az uralkodásáról, számos irodalmi műben megjelenik. A történettudományban is sokan feldolgozták az életét, magyarul az egyik legjobb monográfia Papp Imre tollából született még a szocialista időszak utolsó éveiben, ami az akkor még főleg ismeretterjesztő kiadványokat megjelentető Kossuth Kiadó Szivárvány sorozatában látott napvilágot.
A szerző elég messziről kezdi az elbeszélést, először bemutatja a Valois-ház kihalását és a Bourbonok trónra kerülésének körülményeit a vallásháborúkkal megspékelve. Mielőtt színre lépne a kötet címszereplője, képet kapunk az abszolút monarchia fogalmáról, Bourbon Henrik és XIII. Lajos uralkodásáról és Richelieu bíboros tevékenységéről is. Utána kerül sorra a főszereplő trónra lépése és a szerző először uralkodásának korai eseménytörténetét vázolja fel a Fronde-dal együtt, aztán a kezdeti évek következnek egészen Mazarin haláláig, amikor Lajos az egyszemélyi uralom mellett dönt. Ezután részletesen ismerteti a korabeli franciák életét, a gazdaság működését, külön kitérve Colbert tevékenységére. Olvashatunk a taláros és kard nemességéről és alaposan prezentálja a hadsereg összetételét. Láthatjuk hogyan épült ki Versailles, majd a magánéletét és a napirendjét is kivesézi a szerző rendesen és a korabeli kultúra és propaganda is helyet kap. Megtudjuk, hogyan alakult ki a Napkirály elnevezés és az is kiderül, hogy vajon az olyan híres szállóigék, mint „Az állam én vagyok” vagy a „Nincsenek többé Pireneusok” valóban elhangzottak-e. Tüzetesen belemegy a külpolitikájába, amelynek az volt a lényege, hogy szinte mindenkinek az ellensége lett. Végigmegy az olyan ismert háborúkon, mint a devolúciós, az augsburgi liga és a spanyol örökösödési háború. Itt megemlíti azokat a szálakat is, amelyek szorosan kötődnek a magyar történelemhez, mint a Wesselényi-összeesküvés, a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc, de szőrmentén előkerül az angol dicsőséges forradalom is. Végül a trónöröklés és a Napkirály utolsó napjairól is számot ad a szerző.
A szerző gördülékeny, olvasmányos stílusban visz minket végig az eseménytörténeti részeken. Számomra a szokásos mumus gazdaság-és társadalomtörténet nagyon száraz volt és a közepén egy icipicit romlott az olvasmányélmény, de a többi tartalom mindenért kárpótolt. Elbeszélés közben sokat idéz a forrásokból, különösen Lajos és Saint-Simon herceg Emlékirataiból. A szöveget nagyon gazdag képanyag egészíti ki, ami közelebb hozza hozzánk a témát.
Ha nem is teljesen tökéletes munka, mégis véleményem szerint az egyik legjobb feldolgozás a francia történelem egyik legjelentősebb személyiségéről, így bátran ajánlom azoknak, akik e témában szeretnének olvasni.
Sásdi Tamás
