Hahner Péter: Napóleon. Osiris Kiadó, 2024.

„Életrajza ismertetésével be lehet mutatni egy forradalom elsöprő erejét, a rendkívüli egyéniség által megvalósítható, korlátlan lehetőségeket, a racionalizmus győzelmét, vagy éppen kudarcát, a háború dicsőségét vagy szörnyűségét, a hatalom mérgező hatását, a demokrácia és a mérséklet szükségességét, vagy éppen a nagyhatalmak szorításában vergődő, kis országok tragikus felőrlődését.”

A 2023-as Ridley Scott rendezte Napóleon-film számos történelemmel foglalkozó szakembernél kivágta a biztosítékot, többek között a francia forradalom legismertebb hazai kutatójánál, az amúgy nagy filmrajongónak számító Hahner Péternél is. Egyetlen jó hozadéka volt ennek a rosszul sikerült mozinak, hogy magyar történész tollából megszülethetett az első olyan Napóleon-életrajz, amely a rendszerváltozás után íródott.

A rövid ismeretterjesztőnek szánt munka 208 oldalon a lényegre törekedve igyekszik prezentálni az egyik legnépszerűbb történelmi személy életét és megítélését. A bevezetőben a szerző felvázolja, hogy Napóleon halála óta mennyi könyv jelent meg róla és minek köszönheti azt, hogy napjainkig népszerűnek számítanak a róla szóló feldolgozások. Mielőtt rátér az életére, bemutatja Korzika 18. századig tartó történetét és azt, hogyan kapcsolódik a kis szigethez a Bunoaparte család. Ezután következik főhősünk gyermekkora és tanulmányai, ahol már érezzük, hogy egy kiváló emlékezőtehetségű, intelligens emberrel van dolgunk. Láthatjuk, ahogy a katonai pályát választja, majd a francia forradalom menetébe akkor kapcsolódunk be, amikor már ő is szerepet vállal tábornokként az eseményektől, a szerző nem is untatja az olvasót a forradalom előzményeivel. Lineáris történetmeséléssel végigveszi hogyan lesz belőle jelentős katona, aki végigharcolja az itáliai és az egyiptomi hadjáratot, utóbbinak ír művelődéstörténeti jelentőségéről is. Ekkor már elérkezünk a politikai szerepvállalásához és a szerző jó krónikás módjára végigvezet minket azon az úton, hogyan lesz főhősünk első konzul, majd milyen út vezet a császársághoz. Közben szól belpolitikai intézkedéseiről, annak hatásairól és azon segítőiről, akik munkájukkal sokat hozzáadtak ahhoz, hogy napjainkban sikeresnek értékelhessük uralkodását. Itt főleg Talleyrand és Fouché szerepe kerül előtérbe. Külpolitikai téren átérezhetjük, hogyan lesz egész Európa ellensége, milyen formájú koalíciók követik egymást, amelyek sikertelenül próbálkoznak a megfékezésével. Külön szól a Josephine-nel való kapcsolatáról, de kitér a Mária Walewskával és Mária Lujzával való románcára is. Miután eljutunk hatalmának csúcsára, megbizonyosodunk róla, mennyire megrészegítette a hatalom és innentől a bukás felé vezető úton megyünk tovább. Külön olvashatunk a legyőzéséről, a visszatéréséről, az emigrációban töltött évekről és halálának körülményeiről is.

Hahner Péter a tőle megszokott alapossággal visz minket végig a tárgyalt személy életén, olvasmányos, a humort sem nélkülöző stílusával lebilincseli az olvasót. Hosszan semmire sem tér ki, a nagyobb csatákra is egy-egy bekezdést szentel csak. Sokat idéz a korabeli forrásokból és egyes eseményeknél mindig megemlíti, hogyan került ábrázolásra a szépirodalomban. A végén egy kisebb szakirodalmi ajánló található, amelyben további olvasmányokat kereshetünk magunknak, ezt egy kronológiai táblázat követi. A kötetet a Napóleonról szóló filmek felsorolása zárja és a legutolsó két oldalon kiegészítésként két térképen szemlélteti, milyen hatással voltak a napóleoni háborúk Európára

Rövid, tömör összefoglalás a történelem talán legismertebb és legmegosztóbb francia személyiségéről, amely egyben hiánypótló munka is.

Sásdi Tamás