Lackó Mihály: Széchenyi és Kossuth vitája. Gondolat Könyvkiadó, 1977.

A sorozat különleges kötete ez a könyv, mivel a többi könyvtől eltérően eléggé alternatívan tárgyalja a témát, már-már inkább szakkönyv, mint ismeretterjesztő munka. Maga a szerző is leszögezi, hogy csak azzal kíván foglalkozni könyve lapjain, ami a konkrét cím, egyetemes és magyar történelmi áttekintés ennek köszönhetően hiányzik is bevezetésként, de még a két tárgyalt személy előélete is nagyon hézagosan van bemutatva. Ugyan kis szeletet kaphatunk a reformkorból, de itt konkrétan a két főszereplő vitáján van a hangsúly, ami főleg a korabeli sajtóban zajlott. Ennek köszönhetően bőségesen olvashatunk belőlük idézeteket, ami már-már unalmassá is teszi a könyvet. Maga a bevezetés is eléggé egyedi, Berlioz magyarországi koncertjét mutatja be a szerző, majd azt, hogy Széchenyi és Kossuth hogyan viszonyult hozzá, majd kezdődik a vita. A kötet egyik érdekessége, amely megmentette számomra a könyv értékelését az, hogy mi volt a mögött a mondat mögött, amiért Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte Széchenyit. De mire a könyv kezdene érdekes lenni, egy 40 oldala naplórészlet következik az 1840-es évek elejéről, amit egy harmadik személy írt, amelyből követhető a két főhős vitája. Ezt követően újra főleg az újságcikkeké a főszerep, ami abszolút nem menti meg a kötetet. Ezt a kötetet csak azoknak ajánlanám, akik nagyon kíváncsiak a két fél vitájára, többet nemigen fognak a lapjairól megismerni.

Sásdi Tamás