Hatos Pál: Hideg polgárháború. Csonka-Magyarország születése 1919-1922. Jaffa Kiadó, 2025.

„Az 1918–1922 közötti évek zavaros hazai történelmének egyik legzavarbaejtőbb paradoxona, hogy míg a pacifista Károlyiék és az internacionalista Kunék belebuktak abba, hogy a területi integritás de facto védelmében fegyveresen ellenszegültek az antant hatalmainak, addig Horthy Miklós rendszere azáltal szilárdult meg, hogy képviselői aláírták a trianoni békét, és vállalva az esküszegés ódiumát is, megfosztották trónjától a történelmi Magyarország egységét jelképező Habsburg uralkodót.”

Két hónap híján öt évet kellett várni, hogy kézbe vehessük Hatos Páltól a Rosszfiúk világforradalma folytatását, a harmadik rész szintén kuriózumnak számít a rendszerváltás utáni történetírásunkban. Magáról a trianoni békeszerződésről és Horthy Miklósról kilométernyi szakirodalom található, azonban arról milyen körülmények uralkodtak a Tanácsköztársaság bukása és a bethleni konszolidáció lezárulása között, csak a nagyobb összefoglalókból tájékozódhattunk. Részletesen most a Modern Magyar Történelem sorozat legújabb darabja vesézi ki a korszak iránt érdeklődők számára.

A szerző a tőle megszokott módon jobban a társadalom szemszögéből mutatja be az adott eseményeket, ahogyan a hétköznapi ember megélte azt és a nagyobb szinopszisokból megismert politikatörténeti eseményeket csak részben érinti, egyes történéseknél viszont mélyebbre ás.

Mélyrehatóan kivesézi a trianoni fájdalmat, ahol érzékelteti, hogy abban a pillanatban csak a magyarság számára volt fájdalom és rámutat, hogy a napjainkban is jelen levő trianonozás mennyire lett a politika eszköztára. Külön epizód szól IV. Károly sikertelen visszatérési kísérleteiről. Kicsit visszakanyarodik az előző két kötet témájához, csak hogy még jobban érthető legyen a kommün bukása utáni állapot. A román megszállásnál láthatjuk, hogy a legtöbb helyen hogyan fogadta az egyszerű lakos az idegeneket, amelyet lényegében az első világháborús vereség utáni rablás bosszújaként határoz meg. Amellett, hogy számos helyen az utolsó mozdítható tárgyat is elvitték, volt ahol ivócimborákká váltak helyiekkel. Végigkövethetjük, hogy közben mit csináltak azok, akik a későbbiekben a kormányrudat megszerezték: itt prezentálja az aradi, majd szegedi ellenkormány megalakulását és tevékenységét, de szól a bécsi emigráció munkájáról is. Hosszan és brutálisa beszámol a fehérterror borzalmairól, az általa fellángoló antiszemitizmusról és arról, hogy a tényleges vezetők milyen simán megúszták a felelősségre vonást. Ezt követően képet kapunk a terror által elűzött és a tanácskormány emigránsainak helyzetéről, majd a mélyebben belemegy abba, hogy Bethlen István milyen piszkos trükkökkel ejtette meg a konszolidációt. Utóbbinál érthetjük meg igazán a kötet címét, amelyet egy epizóddal még az epilógusban is szemléltet és rámutat, hogy valójában ez a folyamat napjainkban is jelen van.

Olvashatunk még arról, hogyan alakult a katolikus vallású budapestiek helyzete és mivel múlatta az időt a főváros jobb módú lakossága az átmenet éveiben, miközben sokszor tanítási szünetet rendeltek el az iskolákban az elégtelen közállapotok miatt. Betekintést nyújt még a korabeli házasodási szokásokba és a válásokba, amelyet Tormay Cecile egy afférjával fűszerez meg.

Az érdekesen feldolgozott időszakon a szerző a tőle megszokott módon gyönyörűen megkomponált barokkos körmondatokkal vezet minket végig. Hosszúságuk ellenére cseppet sem fárasztóak, ami köszönhető a Hatos Pál sokszor szarkasztikus humorának is. Sokat idéz a korabeli forrásokból, ami még színesebbé teszi az adott egység kifejtését. Egy-egy téma kifejtése közben a történelemmel kapcsolatban gyönyörű megállapításokat tesz, a számomra legszebb gondolatot az epilógusban írja le a korszakolásról:

„[…] a kronológiai elhatárolás a történész tökéletlen szerszáma, amellyel történészi vizsgálatának a keretét megalkotja, s nem a történelem sui generis termék. A „korszak” – minden korszak – elgondolás, konstrukció eredménye, mely oly kényelmesen és hasznosan szolgál, akár egy túrabakancs, ha a múltnak erdejében járt és járatlan ösvényein elindulunk, de egyáltalán nem objektív valóság, nem maga a múlt.”

A befejező rész is hozza az első kettő kötet színvonalát, a végére érve pedig megállapíthatjuk, hogy megérte kivárni az elkészülését. Hiánypótló munka született, amely bátran ajánlható azoknak, akik behatóbban szeretnék megismerni a trianoni Magyarország megszületését!

Sásdi Tamás