Romsics Ignác: Hannibal ante portas - Hírünk a világban. Helikon Kiadó, 2026.

„Az elmúlt évszázadok és az ezredforduló korának legfőbb világpolitikai tanulsága, hogy a globális játéktér fő- és mellékszereplői folyamatosan változnak, ám ez a változás sohasem egyik napról a másikra, hanem évtizedek alatt valósul meg, és mindig csak részlegesen.”

Ha rendszeresen olvasunk történelmi ismeretterjesztő- és szakkönyveket, elgondolkodhatunk rajta, hogy a ma eseményeit hogyan fogják a jövő histórikusai ábrázolni. Egyáltalán meg lehet-e írni elfogultság nélkül egy történésznek, azt, ami az ő életében lezajlott a napi politikában hazai és globális vonatkozásban egyaránt? Erre vállalkozott legújabb kötetében hazánk legnépszerűbb történésze (mielőtt ebbe a kijelentésbe bárki belekötne, nézze meg azt a sort, ami az elmúlt pár Könyvhéten az ő asztala előtt állt), Romsics Ignác egy hosszabb világpolitikai írásban és egy rövidebb összegzésben Magyarországról, amelyet négy külföldi sajtóorgánum cikkei alapján írt meg.

A Hannibal ante portas című írás eléggé messziről indít, a 19. század végi állapotokkal kezdve felvázolja azt az utat a két világégés és a hidegháború eseményeinek vázlatos áttekintésével, ahogy az 1990-es évekre az USA lett az egyetlen szuperhatalom és ez milyen felelősséggel járt a regnáló elnökök számára. Végigveszi az iraki háborúkat, a szomáliai, a boszniai és a koszovói beavatkozást a béke érdekében, majd ezután jön a szeptember 11-ei támadás és a terror elleni háború, Obama békepolitikája és az amerikai rész Trump első beiktatásával ér véget. Ezután következik Kína gazdasági felemelkedése és a Tajvan megszerzésére való törekvése, majd jönnek az oroszok. Itt először Jelcin nyugatbarát politikáját mutatja be, majd következik Putyin és a nyugattól való fokozatos távolodás és szembefordulás, majd a 2014-es konfliktus a Krímben. Röviden szól az Európai Unió megalakulásáról, a bővítésekről és a mostani állapotokról, majd rátér napjaink két nagyobb konfliktusára, az orosz-ukrán háborúra és az iráni-izraeli konfliktusra. Lezárásképp megpróbálja körvonalazni. mi történhet a jövőben, azonban a legerősebb megállapítása szerint:

„[…] az emberiség történelmét oly sok ismert és ismeretlen tényező befolyásolja, hogy a jövőjét pontosan senki sem láthatja előre. Legfeljebb hosszabb ideje ható tendenciák és a múlt eseményeiből derivált analógiák alapján alternatívákat azonosíthatunk. Ám ezeket is csak feltételes módban, lehetőségként, mert a véletlen mindig közbeszólhat, és új helyzetet teremthet.”

A 150 oldalas tanulmány megértését számos táblázat és térkép segíti, a végén pedig egy pár oldalas irodalomjegyzék adhat motivációt a továbbolvasáshoz, ha a kifejtett témákba jobban beleásnánk magunkat.

Az 51 oldalas Hírünk a világban című esszé a 2010-2025 közötti eseményeket veszi vizsgálódás alá, és négy különböző szellemiségű külföldi kiadvány, a centrista liberális angol The Economist, a polgári demokrata francia L’ Express, a baloldali német Der Spiegel és a jobboldali populistának mondott svájci Weltwoche cikkei alapján veszi végig a 15 év magyarországi történéseit. Megtudhatjuk, hogyan kommentálták többek között a Fidesz választási győzelmeit, a folyamatos bírálatokat és szapulásokat az EU irányába, az Alaptörvény megszületését és számolhatatlan módosításait, a hatalmi ágak és a média függetlenségének szétforgácsolását, Mészáros Lőrinc meggazdagodását, a menekültválságra és az orosz-ukrán háborúra való reagálást, a COVID-járvány kezelését, Magyar Péter színrelépését és a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépést. A leírtakat pár képmelléklet teszi még színesebbé.

Mindkét tanulmány a szokásos Romsics-receptet követi, vagyis alaposan és olvasmányosan megírt szövegekkel van dolgunk. A szerző tőle megszokottan pártatlanul ismerteti a tényeket, a hazai vonatkozású részben sem tudhatjuk meg, hogy ő hogyan ítéli meg az újságok által közölt eseményeket.

Bátran ajánlható ez a kötet azoknak, akik az elmúlt 30 év világpolitikájáról és az Orbán-rendszer 15 évéről szeretnének olvasni egy történész szemüvegén keresztül.

Sásdi Tamás