Kozári József: Egyetemes történelem 1849-1918. EKF Líceum KIadó, 2005.
„A világ Európa és Észak-Amerika lábainál hevert. S azok, akik ezt a meghódított világot kiaknázták – a kisszámú korai telepest és kalandort nem számítva – szürke emberek szürke öltözékben, akik a gázművek, a vasúthálózat és a hitelek mellett életvitelt és a faji felsőbbrendűség érzetét terjesztették maguk körül.”
A történelem szakos felsőoktatási tankönyvek a nagyközönség számára is kiváló olvasmánynak tűnhetnek, hiszen egy adott korszak fontosabb témáit sűrítik magukba és a középiskolainál magasabb szinten, érthetően és részletesebben mutat be egy-egy ismertebb eseményt. A Kozári József által írt jegyzet az 1849-es szabadságharcok leverésétől az első világháború végéig mutatja be a világtörténelem alakulását marxista szemléletű megközelítésben.
A szerző két részre osztva tárgyalja a korszakot. Első körben az 1849-1871 közötti eseményeket mutatja be országokra bontva, ahol kitér a bel- és külpolitikára, a gazdasági fejlődésre és a társadalom állapotára, emellett külön megemlíti milyen helyzetben volt az adott országban a munkásmozgalom. A több államot érintő eseményeket, mint a krími háborút, az olasz és a német egységért vívott harcokat több szemszögből is bemutatja, emellett olyan események elevenednek meg többek között még, mint III. Napóleon hatalomra jutása és uralkodása Franciaországban, a párizsi kommün. az orosz jobbágyfelszabadítás, a keleti kérdés és a berlini kongresszus, valamint az amerikai polgárháború. Külön kitér az idegen uralom alatt levő Lengyelországban zajló történésekre és kitekint a Távol-Keletre is.
Ezt követően jön egy összefoglaló a nemzetközi munkásmozgalomról, majd egy gazdaságtörténeti áttekintés keretében megismerhetjük a korszakban létrejövő olyan új gazdasági társaságokat, mint a tröszt, a kartell vagy a szindikátus. Innentől újra visszatér a már tárgyalt országokhoz és végigveszi a főbb történéseket az első világháború kezdetéig az első blokkban használt recept alapján. Kifejtésre kerül többek között Franciaországban a boulangerizmus és a Dreyfus-ügy, az orosz-japán háború és az 1905-ös orosz forradalom, a japán-kínai háború és a Balkán-háborúk. A kötetet az első világháború zárja, ahol részletesen belemegy a keleti és a nyugati front harcainak alakulásába, érintve kicsit a Nagy Háború technikai vívmányait is.
A könyvből teljesen kimaradt a kultúra eseményeinek bemutatása, valamint csak említésszerűen szerepelnek a második ipari forradalom felfedezései. Ugyan minden országnál kitér a külpolitikára, mégis hiányzott egy átfogó diplomáciatörténeti fejezet, amely az első világégéshez vezető utat jobban megvilágítja a tanulók számára. Az dicsérendő, hogy nem egyszerre zongorázza végig a tárgyalt nemzetek történetét, hanem két blokkra osztva szinkronban tárgyalja őket. Maga a szöveg viszonylag könnyen követhető és a gazdag képanyag jobban megkönnyíti a feldolgozást. A száraz tények mellett mintegy lazításképpen néhányszor a humorát is megcsillogtatja a szerző, ami által jobban megmarad az adott téma tanuláskor a fejünkben. Személyes élmény, hogy a porosz-francia háborúnál mekkorát ütött nálam a következő idézet:
„A bonapartisták gőgje nem ismert határt. A hadügyminiszter kijelentette, hogy a francia hadsereg a „katonák lábszárvédőjének utolsó gombjáig” kész a háborúra, s hazafias lelkesedésében odáig ment, hogy kétségbe vonta a porosz hadsereg létezését. A nem létező hadsereg azonban rövidesen hallatott magáról, s 1870. szeptember 1-én a francia hadsereg jelentős részét a császárral együtt foglyul ejtette. A sedani katasztrófa visszavonhatatlanul véget vetett a III. Napóleon neve által fémjelzett második császárságnak.”
Ugyan a burzsoázia szó annyiszor jelenik meg a kötetben, hogy az már sok, mégis érdemes elolvasni a könyvet azoknak, akik a 19. század második felének politikatörténetéről szeretnének egy átfogó képet kapni.
Sásdi Tamás
