Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek. Libik György, az embermentő. Jaffa Kiadó, 2025. 

„Nem volt szent, nem vált belőle ikon. Megmaradt a mi hús-vér 20. századi hősünknek.”

A történelemtankönyvek lapjain sajnos nem jut mindenkinek hely, pedig vannak olyan életutak, amelyek ismeretében a mai tizenévesek számára érdekesebb lenne a 20. századi magyar történelem. Ide tartozik Libik György, akit inkább sportolóként és a szintén érdekes életúttal rendelkező Szent-Györgyi Albert vejeként tart számon az emlékezet. Kalandos életét a Grósz Károly biográfiáját is feldolgozó Medgyesi Konstantin vette vizsgálódás alá, a végeredmény pedig a Jaffa Kiadó Modern Magyar Történelem sorozatában látott napvilágot.

A szerző bevezetésként Libik élete nagy szerelmének, Szent-Györgyi Kornélia személyiségének és családjának bemutatásával kezd, természetesen szóba kerül főhősünkkel való különleges megismerkedése is, ezután tér rá lineárisan György életére. Először felvázolja a származását és családi körülményeit, aztán egy olyan emberrel ismerkedünk meg, aki szabadszájú és laza, de ugyanakkor embertársainak ott segít, ahol tud. Lezser személyiségét pedig a következőképpen illusztrálja:

„Libik György – barátai körében csak Liba vagy Libás – mindig is arról volt híres, hogy egy tanteremben vagy akár egy hivatalban nem megkerülte az asztalokat, hanem átugrotta. A lépcsőn lefelé sem a megszokott módon közlekedett, hanem egyszerűen csak lecsúszott a korláton.”

Könnyen vette ugyan a tanulmányait, de ha kellett, akkor odatette magát. Ilyen volt a sportban is, ahol a maximumot nyújtotta, itt végigkövethetjük, ahogyan megszereti a síelést, magyar bajnok lesz, majd a téli olimpián indul a válogatott színeiben.

Fiatalsága pont a magyar történelem egyik legkegyetlenebb időszakára esett, ő pedig kitűnően helyt állt a vérzivataros időkben: részt vett a zsidók megmentésében, egyben Raoul Wallenberg sofőrje volt, majd kivette a részét a háború utáni újjáépítésből is.  A napjainkban is Szabadság-hídnak nevezett dunai átkelő újjáépítését irányította, amelyhez kellett az ő rámenőssége is. A háború alatti ellenállás résztvevőjeként számos akkor illegális kommunistával összebarátkozott, ami jól jött a Rákosi-éra legsötétebb időszakában, főleg amikor szóvá tette a bajtársak furcsa lebukásait. Politikai nézeteit és egyben a kommunista diktatúrához való viszonyát érdekesen illusztrálja a szerző:

„Libik ideológiailag nem volt eléggé „képzett” a sztálinizmushoz, számára az angolszász többségi demokrácia ethosza ösztönösen megnyerőbb volt.”

Az 1956-os forradalomban Nagy Imre oldalán segített szokása szerint, akinek tudott és emiatt kellett először Lengyelországba, majd Svédországba emigrálnia. Az itteni életet nehezen szokta meg, először sivatagnak nevezte, aztán feltalálta magát természetesen, kutatómérnök és sikeres üzletember lett, még az elhagyott kádári Magyarországgal is üzletelt Azzal az országgal, amely ekkor is megfigyelte és hosszú ideig nem akarta még látogatásra sem beengedni a saját hazájába. A rendszerváltáskor hazatért, de a demokrácia időszakában már nem élt sokáig.

A kalandos élet közben a szerző kitér a korabeli történések hátterére is, így a második világháború, a kezdődő kommunista diktatúra és az 1956-os forradalom mellet képet kaphatunk a Svédország működéséről is. Betekintést nyerhetünk, milyen viszonyban volt az ismertebb emberekkel, nagyon jó kapcsolatot ápolt például Péter Gáborral, Karig Sárával és természetesen Szent-Györgyi Alberttel.

Természetesen nem csak a nagyszájú kalandort, hanem az érző embert is felfedezhetjük a tárgyalás során, aki élete nagy szerelmét a legborúsabb időben ismeri meg, majd a kényszer elválasztja őket, mindketten más mellett kezdenek új életet, és évekkel később alkalmi találkozásokkal felmelegítik a viszonyukat.

A leírtak alapján is érezhetjük, hogy egy különös kötettel állunk szemben, amely egyszerre informál és szórakoztat. A szerző a tények mellett számos olyan sztorit megoszt velünk Libik életéből, amelyek a rekeszizmainkat veszik célba, vagyis a kötet nem éppen tömegközlekedés-kompatibilis. Kornéliával való kapcsolatát nagyon érzékletesen ábrázolja, ezzel a humor mellé egy kis romantikát is visz az ismeretterjesztésbe. A szöveget a fejezetek többségének elején képek egészítik ki főleg a főszereplőről, de megcsodálhatjuk csodás Nelli arcképét is, ez pedig még közelebb hozza hozzánk az olvasottakat. A végén egy terjedelmes irodalomjegyzék gondoskodik arról, hogy a témában további olvasnivalót keressünk magunknak.

Egy különc ember életét ismerhetjük meg a kötet lapjain, aki ugyan nem volt alakítója a 20. századi magyar történelem eseményeinek, mégis olyan szerepet játszott benne, amely alapján érdemes ezt az életrajzot elolvasni.
Sásdi Tamás