Rudolf Pörtner: A viking kaland. Kossuth Könyvkiadó, 1983.

„[…] egy történelmi téma nem veszíti el jelentőségét pusztán amiatt, hogy nemzedékeken át nem kritikus nézőpontból, hanem szertelenül túlzott indulatoktól fűtve, ideológiai okokból elfogultan tárgyalták. A vikingeket nem lehet egyszerűen „leírni” az annalesekből. Lehet őket gyűlölni vagy szeretni, lehet velük perelni vagy éppen elbűvölőnek találni őket, de figyelmen kívül hagyni nem.”

A középiskolai történelemtankönyvekben a kora középkor tárgyalásánál tűnnek fel a vikingek, amikor 800-900 körül zargatják Nyugat-Európát, illetve nem hivatalosan ők fedezik fel Amerikát 1000 körül. Hogy kik voltak valójában, arról kevés szó esik, itt már inkább az ismeretterjesztő munkákra szorul az ember fia, ha többet szeretne olvasni róluk. Rudolf Pörtner német újságíró-történész könyve magyarul 1983-bna jelent meg a Kossuth Kiadó Szivárvány sorozatában, amely által behatóan felfedezhetjük ezt a különleges népet.

A sorozathoz hűen itt is in medias res kezdést kapunk, amikor a lindisfarme-i kolostorban garázdálkodnak a viking harcosok, majd az első egységben az eseménytörténeten van a hangsúly. Itt szóba kerül, ahogyan betörnek Franciaországba, elfoglalják Szicíliát és Angliát, valamint Keleten a varégok is említésre kerülnek. A fosztogatás mellett főszerepet kap Izland és Grönland felfedezése, valamint a bevezetőben említett út Amerikába, amelyet ők Vinlandnak neveztek.

Ezután kerül sor a viking nép életmódjának a prezentálására, ahol szóba kerül a társadalom tagozódása, ahol fontos szerepet játszik a női nem, és ha túl sok férfi születik, azok nagy része bizony útra fog kelni és máshol fog szerencsét próbálni. Betekintést nyújt az államszervezetbe, elmagyarázza mi az a thing, vagy a godé. Külön szól a mitológiáról, ahol Odin a főisten, de szerepel a Bosszúállók-sorozatba is adaptált Thor és Loki is. Képet kapunk a hajóépítészetről és azok díszítéséről és átérezhetjük milyen viszontagságos volt ezekkel az eszközökkel a tengert járni. Megtudjuk azt is, milyen ételt és italt fogyasztottak leggyakrabban, hogyan temetkeztek és milyen fegyverekkel harcoltak. Az utolsó fejezetekben még képet kapuink arról, mily módon kereskedtek Nyugat-Európával, amikor éppen nem barbár módjára fosztogatták a lakosokat és végül beleláthatunk, hogyan terjedt el Észak-Európában a kereszténység.

A szerző stílusa egyfajta kettős arculatot mutat. Az első fejezetekben élményszerűen és a humort sem nélkülözve vezet minket végig a hadjáratokon és a felfedezéseken, majd az életmódra rátérve kicsit szárazabb lesz az elbeszélés, különösen a hajótípusokat ismerteti úgy, hogy az már túlságosan részletesnek mondható. A szövegben sokat idéz a sagákból és régebbi munkákból és különösen a nép tárgyalásánál sokat hivatkozik a régészet eredményeire. Az elején egy térkép segíti a leírtakat, ami által végigkövethetjük a hajósok útjait is, míg a vége felé található pár képmelléklet.

A cím kissé megtévesztő, hiszen kalandról csak az elején van szó, a többi egy nép teljes körű bemutatása szinte minden részletre kiterjedve, így elsősorban azoknak ajánlható, akik egy olyan könyvet szeretnének a kezükbe venni, amely a vikingeket ábrázolja 9-10. században.