Szécsi Noémi: Régen minden lánynak jutott férj. A nők neveltetése és szereplehetőségei a 19-20. század fordulóján. Park Kiadó, 2024. 

„Gyakran még a történelem iránt érdeklődő olvasók is hajlamosak megfeledkezni róla, milyen jelentős különbségek jellemezték a különböző osztálybeli nők lehetőségeit, amelyek nem csupán az őket körülvevő anyagi és szellemi világra, az oktatás és munka lehetőségeire vonatkoztak, de arra is, hogy milyen emlékeket hagyhattak maguk után.”

Napjainkban természetesnek tűnik, hogy férfi és nő ugyanazt a szakmát választja, és egymás mellett dolgoznak, a házastársak pedig egyenrangú félként élik a közös életüket. Nem volt ez mindig így, Szécsi Noémi a „boldog békeidőknek” nevezett időszakba kalauzol el minket, ahol kuriózumnak számított az a nő, aki egyetemi tanulmányokat végez, illetve még ritkább, ha önálló életet akar élni.

A szerző a bevezetőben először Sisi példáján keresztül mutat be egy korabeli női sorsot, majd életszakaszonként mutatja be, milyen lehetőségei volt annak, aki lánynak született akkoriban. A gyermekkor tárgyalásánál külön kitér arra, aki családban nevelkedett és elénk tárja a lelencházban felnőtt kislányok neveltetését is. Az óvodánál visszatekint a kezdetekre, ezáltal szóba kerül Brunszvik Teréz Angyalkertje is, majd következik az iskolai oktatás. Külön tárgyalja a tehetősebb családok otthoni iskoláztatását és megmutatja milyen oktatás várt arra, aki apácának szegődött. Hosszasan ír tanulásukról és a zárdában eltöltött életükről, majd rátér a másik kifejezetten női foglalkozásra, az óvónők és a képzésére, de nem maradhat el a színésznői pálya kezdeteinek bemutatása, amelyet sokan inkább ugródeszkának használtak. A korszak folyamán tűnik fel az első női egyetemista, magyarként az első Hugonnai Vilma volt Svájcban, akinek nagy nehézségek árán sikerült itthon honosítania orvosi diplomáját, aztán a Monarchia egyetemein is megjelentek az első hallgatók a szebbik nem képviselőitől, amit számos férfi gúnyos megjegyzéssel illetett. A tanulást követi a házasság, amelyet ekkor már szerelmiként és nem érdekként köttettek és 1895-től megjelent a polgári házasság intézménye is, ami jól jött azoknak a szerelmeseknek, ahol a két fél külön vallási felekezethez tartozott. Megtudhatjuk, hogyan zajlott a lánykérés, mikor volt szükség szöktetésre, milyen hosszú volt egy-egy jegyesség és tisztában leszünk a kelengye fogalmával is. Ha már a két fél összekötötte az életét, következik a nő háztartásbeli tevékenységének bemutatása, itt hosszan időzünk a mosásnál és a főzésnél, de nem maradhatnak el a vásárlás viszontagságai sem. A szerző ezután kitér azokra a munkakörökre, amelyeket főleg hölgyek végeztek. A fiatal lányok cselédlányként tudtak elhelyezkedni egy-egy gazdagabb családnál, ezáltal betekintést nyerünk a Marik világába, de előkerülnek a gyárban dolgozó hölgyek és az első női hivatalnokok és orvosnők is. Külön fejezet foglalkozik a szexualitással, kitérve arra, mi számított akkor aberrációnak, de előkerülnek a prostituáltak és a megesett lányok is. Szóba kerül a terhesség és a családtervezés is. Az utolsó fejezetben pedig az özveggyé vált hölgyek további lehetőségeiről tájékozódhatunk, de megjelenik a rossz házasság esetén a válás lehetősége is.

A szerző stílusa az ismeretterjesztő szakkönyvekhez szokott olvasó számára könnyen követhető. Az olykor száraz tényeket a korabeli regényekből és visszaemlékezésekből vett idézetekkel fűszerezi meg, ezáltal beleláthatunk többek között Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Vajda János, Móra Ferenc és Kaffka Margit magánéletének egy-egy mozzanatába. Ezt még fokozza az írónő egy-egy csípős megjegyzése, ezek közül a következők voltak számomra különösen ütősek:

„A közmegegyezés szerint tehát a mosás volt az egyik legfáradságosabb és ezért legnépszerűtlenebb házimunka, amelytől mindenkinek égnek állt a haja.”

„Az a fiatal férfi, akivel a házasság gyors megözvegyülést ígért, aligha volt jó választás.”

A szöveget még gazdagabb képanyag egészíti ki, ami közelebb hozza hozzánk a tárgyalt témát. A végén pedig a felhasznált források jegyzékéből kereshetünk magunknak új olvasmányt, ha valamelyik témáról bővebben szeretnénk tájékozódni.

A könyv főleg azok számára ajánlott, akik mélyebben szeretnék megismerni azt, hogyan élt egy nő és milyen lehetőségei voltak a dualizmuskori Magyarországon!

A könyv 2024. augusztusi közös olvasásunk volt a Brigeri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/szecsi_noemi_regen_minden_lanynak_jutott_ferj_brigi

Sásdi Tamás