Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák - 1956. A magyar forradalom a világpolitika erőterében. Kossuth Kiadó, 2016.
„1956-ban pattanásig feszültek a világ „idegei”, és az akkori államférfiak reagálásai hatvanéves időtávlatból nézve talán túlzottnak, esetleg még hiszterikusnak is tűnhetnek. De alig tizenegy évvel a világháború befejeződése után a világ még nem volt teljesen biztos abban, hogy tényleg béke van-e. Minden ember tudatának a mélyén ott kavarogtak a háború emlékképei, és ezeket az emlékeket komolyan is vették.”
1956 ősze számunkra egy olyan történelmi téma, amiről napjainkig nem lehet eleget beszélni. Minden évben megemlékezünk róla október 23-án, a rendszerváltozás óta rengeteg kiadvány foglalkozott vele. Egy volt brit diplomata az ötvenedik évfordulóra írta meg ezt a könyvet, amely világtörténelmi kontextusban mutatja be az évet, külön fókuszálva a forradalom és szabadságharc és a szuezi válság előzményeire és eseményeire.
A szerző az előszóban leírja milyen kapcsolat fűzi Magyarországhoz, ahol kétszer is volt alkalma szolgálatot teljesíteni és a szívébe zárta az országot és az itt élő embereket. Ezután bevezetőként felvázolja az ötvenes évek világpolitikai viszonyait és kitér a korabeli populáris kultúra képviselőire, így olvashatunk Grace Kellyről és Marilyn Monroe-ról is. Ugyan a fókuszban az 1956-os év van és igyekszik időrendi sorrendben haladni, mégis a két fő eseménynél részletesen felvázolja annak előzményeit is. Ezáltal megérthetjük a Szuezi-csatorna különleges helyzetét, Nasszer tevékenységét Egyiptomban, az izraeli törekvéseket, a magát még nagyhatalomnak képzelő Franciaország és Nagy-Britannia belpolitikáját és tesze-toszaságát a konfliktus kirobbanása után és a mindezeken jót szórakozó, amúgy elnökválasztásra készülő USA tevékenységét. A szerző bemutatja még magát a Szovjetuniót és persze a Rákosi-rendszertől szenvedő Magyarországot, Nagy Imre próbálkozását és leváltását, majd a kirobbanó népfelkelést. Az eseményeket hónapról hónapra, szinte felváltva tárja elénk egy kiváló mesélő módjára, közben pedig előkerül Hruscsov XX. kongresszuson elhangzott beszéde, amelyen leleplezte a sztálinizmus bűneit és a szovjet vezető angliai látogatása, valamint Eisenhower második elnöki győzelmét is megemlíti. Az esztendő történéseinek áttekintése után foglalkozik az elbeszélés során bemutatott személyek és országok későbbi sorsával is, utóbbiaknál napjainkig vezetve.
A szerző megélte az elbeszélt eseményeket, ezért a mondandójába beleszőtte a saját élményeit is, emellett sokat idéz barátai és ismerősei visszaemlékezéseiből, valamint korabeli forrásokból. Egyfajta kettős arculat jellemző a stílusára, a magyar forradalom és szabadságharc eseményeinek leírásakor érezhető a rokonszenv, míg a szuezi válságnál sokszor előjön a csípős és néha gúnyos hangnem, ami kellő humorral párosulva szórakoztatóvá teszi az olvasmányt. Jómagam hiányoltam azt, hogy Unwin kihagyta a melbourne-i vérfürdő említését, amikor az olimpiai elődöntőben a medencében csaptak össze a magyarok a szovjetekkel. Ennek ellenére egy olyan ismeretterjesztő munkával van dolgunk, amely világtörténelmi kontextusban ábrázolja a 20. századi magyar történelem legjelesebb napjait, vegyítve a szuezi válsággal. Bátran ajánlható annak, aki egy külföldi szemével szeretné látni ezt az évet!
Sásdi Tamás
