Tóth Imre: Két Anschluss között. Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig. Kronosz Kiadó, 2020. 

„Tagadhatatlan, hogy a válás kimondásával járó (nem csupán) területi osztozkodás nagy tehertétel volt a két ország számára, de a kompromisszumos megoldás utat nyitott a kapcsolatok helyreállítása és a kooperáció előtt. Sokat nyomott a latban, hogy Ausztria az 1930-as évek második feléig Magyarország legfontosabb külpolitikai partnere volt. Az eredményes együttműködés érdekében azonban néhány utórezgést még át kellett vészelni.”

A trianoni békeszerződés okozta trauma tárgyalásakor legtöbbször az erdélyi és a felvidéki magyarság helyzetéről van szó, szinte a háttérbe szorul az Ausztriához került országrész és lakóinak sorsa. Ezt az űrt tölti be a soproni levéltáros, Tóth Imre munkája, amely Burgenland és Nyugat-Magyarország két világháború közötti történetét dolgozza fel.

A bevezetést után az első világháborút követő káosszal kezdi a szerző az elbeszélést, ahol bemutatja az önálló osztrák állam megalakulását, amelyről mindenki azt hiszi, hogy életképtelen lesz. Külön belemegy az államszervezet kialakulásába és ezután tér rá a két egykori birodalomalkotó fél fokozatosan elmérgesedő viszonyára. Magyar részről szőrmentén ismerteti a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság törekvéseit a nyugati határ kérdésében, majd jön a rövid életű Lajtbánság Prónay Pál vezetésével és ezután tér rá a velencei kongresszushoz vezető útra, ahol olasz közvetítéssel kerül sor a megegyezésre arról, hogy Sopron és környékének sorsáról népszavazás dönt. Itt a szerző külön megjegyzi a népszavazás fiatal intézményét és azt, hogy ezt lényegében itt alkalmazták először Magyarországon. Részletesen szemlélteti a voksolás körülményeit, majd szól Burgenland megalakulásáról és etnikai összetételéről és az elcsatolás véglegessé válásával érezhetjük, hogy a magyar fél igazából soha nem mondott le az itteni revízióról sem. Végigköveti a Bethlen-és a Gömbös-kormány ide vonatkozó politikáját, és azt, hogyan gondolkodtak a Weimari Köztársaságban a burgenlandi területekről. Megjelenik a félelem a hitleri Németországtól és hosszan végigmegy azon az agónián, ahogyan Ausztriában nem lesz más megoldás, mint az egyesülés Németországgal. Az Anschlusst követően még megismerjük, hogyan gondolkodtak a nácik az elcsatolt és megmaradt területekről, és a szerző említésszerűen kitér a második világháború idejére és a szocializmus időszakára, ahol lényegében Ausztria és Magyarország volt a választóvonal a két világrendszer között.

A könyv valahol átmenet a szakkönyv és az ismeretterjesztő munka között. A szerző stílusa könnyen követhető, a szépirodalmi igényességgel formált szövegben a száraz tényeket sokszor érdekes korabeli sztorikkal egészíti ki. Sokat idéz a korabeli forrásokból és sűrűn használja a szakkönyvekre jellemző idegen szakszavakat, a könnyedebb stílust megtartja mégis azzal, hogy számos alkalommal fogalmaz mosolyra fakasztó módon. Ennek köszönhetően lesz igazi olvasmányélmény ez a munka, amelyet nagyon gazdag képmelléklet és számos térkép egészít ki. A végén egy kronológiai összefoglaló rendszerezi a tárgyalt eseményeket és egy hosszú bibliográfia sorolja fel a felhasznált forrásokat és szakirodalmat, utóbbiból akár mi is választhatunk következő olvasmányt.

Hiánypótló munka, ajánlott bárkinek, akit érdekel a Horthy-korszak és a trianoni béke által elcsatolt országrészek külön élete. A könyv vastag kinézete senkit se tántorítson el, mert nem fogja az olvasó észrevenni, hogy egy monstrum van a kezében!

Sásdi Tamás